Nagyobbik lányom, Nóri júliusban férjhez ment, és nagy örömmel vetette bele magát a háziasszonyi teendőkbe. Jó ezt látni nekem, bevallom, engem is inspirál, hogy szárnyal a konyhában; egyrészt, büszkeséggel tölt el, hogy sok mindent főz-süt a blogomról (tehát érdemes volt…!), másrészt ötleteket ad a főzéshez nekem is. Egyik alkotása például ez a spagetti, ami 20… Tovább »

A rakott ételek általában munkaigényesek egészen addig, amíg az egyes rétegek alkotóit elkészítjük; utána viszont már gyerekjáték az egész, egymásra rétegezni, megsütni. Viszont az is jó bennük, hogy ha van valami maradékunk előző napról – rizs, pörkölt, sült hús – az akár alapját, vagy egyik elemét képezheti a fogásnak, csak a többit kell hozzá kitalálnunk…. Tovább »

Gyerekkorom egyik kedvence volt a hortobágyi húsos palacsinta (a gombapaprikás és a milánói spagetti mellett), nagymamám remekül készítette. Így aztán nagyon meglepődtem, amikor tinédzser koromban, vendéglátó szakközepesként beültünk az osztálytársakkal egy étterembe, én egyből kiszúrtam az étlapon nagy kedvencemet, és már épp rendelni akartam, amikor az éttermes családból származó osztálytársam sziszegve súgta oda: – Te… Tovább »

Akinek erről a címről az jut eszébe, hogy garanciális túrógombócokat készítettem, rossz irányba tapogatózik. Bár, a felelősséget vállalom: kiváló gombócok lettek. Úgy négy évvel ezelőtt kísérleteztem ezzel a búzadarához hasonlóan felhasználható alapanyaggal, melyet teljes nevén cassava garinak hívnak, és a manióka nevű növény gyökeréből állítják elő. Ugyanígy a manióka gyökeréből készül a tápióka gyöngy és… Tovább »

Amint legutóbb meséltem, főzök a családra minden nap. Van, amikor tudom az elején, hogy mi lesz, de van, amikor csak az indulást látom – aztán alakul, ahogy alakul. Ma is elővettem pár alapanyagot: szalonnát, hagymát, csirkemellet, savanyú káposztát, kacsazsírt, és elindítottam a műveletet: elővettem egy szeletsütőnek nevezett, lábas nagyságú, de sokkal alacsonyabb falú alkalmatosságot, és… Tovább »

Egyik nap a hármas számú gyermek, Bence azzal tért haza, hogy “anyám, süss nekem brassóit”. Így szólít ő engem, egész egyszerűen csak “anyámnak” hív, és ez teljesen megfelel a valóságnak, hiszen az vagyok. Gyermekeim arra is rájöttek már, hogy nagyobb társaságban az anya, illetve anyám helyett hatásosabb a Móni, nagyobb eséllyel felkapom a fejem, így… Tovább »

Mostanában kevesebbet mesélek a gyerekekről, ennek egyik oka, hogy bizonyos korszakukban nem annyira szerettek/szeretnek szerepelni, de ez elég képlékeny. Talán arra emlékeztek, hogy kettes számú gyermekünk, Bálint a pécsi egyetem jogi karának hallgatója, kollégista. Nem olyan régen mesélte, hogy rájött: ha magának főz, sokkal jobban kijön a pénzéből. Úgyhogy főzni tanul, állítólag bolognai spagettiben és… Tovább »

Angliai utazásunkról szóló történet-sorozat utolsó fejezetének szánom ezt, amely úgy kezdődött, hogy vendéglátónk, Chris így szólt hozzám szombaton: – Móni, holnap Roz és én igazi angol ebédet főzünk nektek. Marhasültet Yorkshire puddinggal – tudod, mi az a Yorkshire pudding? Homályos elképzelésem volt csak, mivel tudtam, hogy az angolok olyasmiket is pudingnak neveznek, amire nekünk soha… Tovább »

Ne gondoljátok ám, hogy kifogytam az angliai történeteimből, emlékeztek, a sevillai három napról tizenkét bejegyzést írtam – igaz, akkor eltörtem a könyököm, és mentőautós városnézésben is részem volt -, a négynapos olasz nyaralás is megért hét, sőt könyvajánlóval együtt nyolc posztot, ez meg öt nap volt, de azért ne essetek kétségbe, nem húzom már el… Tovább »

Regéltem már nektek az öntöttvas lábasomról, amely a konyhai eszközeimet végignézve az egyik legjobb beruházásom volt. Mert hát őszintén, ha a szívetekre teszitek a kezeteket, hány olyan eszközt, gépet, kütyüt tudnátok felsorolni, ami a beszerzéskor nélkülözhetetlennek tűnt, ám legfeljebb egyszeri használat óta valamelyik fiók, szekrény mélyén alussza álmát, ki tudja, talán örökre? Nekem is van… Tovább »