Gyerekkorom egyik kedvence volt a hortobágyi húsos palacsinta (a gombapaprikás és a milánói spagetti mellett), nagymamám remekül készítette. Így aztán nagyon meglepődtem, amikor tinédzser koromban, vendéglátó szakközepesként beültünk az osztálytársakkal egy étterembe, én egyből kiszúrtam az étlapon nagy kedvencemet, és már épp rendelni akartam, amikor az éttermes családból származó osztálytársam sziszegve súgta oda: – Te… Tovább »

Bud Spencer a most következő fogásra bizonyára annyit mondana, hogy “add a kanáriknak, ha nem sértődnek meg”, de én teljes őszinteséggel állítom, hogy szeretem. Volt egy időszakom 2011-ben (itt a blogon egyértelműen nyoma van), amikor elég kreatívan gyártottam a köleses recepteket. Aztán a családom fellázadt, nem mindenki, csupán néhányan, de elég masszív volt az ellenállás… Tovább »

Amikor az egyik családtagunkról kiderül, hogy kénytelen 160 grammos szénhidrát-diétát tartani, nos, az megint feladja a leckét. Persze, leginkább az illető családtagnak. Meg mindenki másnak is, aki azt mondja, hogy “majd én is azt eszem, amit te!” Ez van, amikor könnyű áldozat, van, amikor nem annyira. A frittata azért jó, mert azt mindenki megeszi. Amúgy… Tovább »

Nagyon könnyű, finom spenótos-túrós gombócokat készítettem egyik nap ebédre, azóta minden este emlékeztetem magam, hogy a receptet le kell írnom, mert el fogom felejteni! Nem ritkán járok ám így – most is, egyik állandó tortarendelőm hívott, hogy kéne neki egy olyan csokis-meggyes-mascarponés torta, amit közös optikusunk kisebbik fiának születésnapjára készítettem tavaly.  Hát csak néztem, mint a… Tovább »

Akár így hívjuk, akár úgy, vendéglátós tanuló koromban röhejesnek találtam mindkét elnevezést, hogy a posírozottról már ne is beszéljünk. A buggyantottról a megbuggyantra asszociáltam, a bevertet meg nem is igazán tudtam értelmezni. Azt meg külön nevetségesnek gondoltam, hogy készítünk egy három perces lágytojást – mert gyakorlatilag az, csak a héja nélkül főzzük -, de még… Tovább »

Próbálok regenerálódni a rendkívül sok munkával eltelt augusztus után. Szerintem rajtam kívül kevesen örülnek ennek a rossz időnek, én is csak azért, mert így kevesebb feladatom lett, és ez most néhány napig jól jön. Persze, azért ma reggel is a piacon kezdtem – Keszthelyen szerdán és szombaton van nagyobb piac, hétközben nincs más, csak a… Tovább »

Ha eddigi életem során bármikor is azzal áltattam magam, hogy elfoglalt vagyok, most így utólag azt mondhatom: nem voltam. A jelenlegi helyzethez képest nagyjából nyaraltam, vagy mondjuk dolgozgattam valamennyit. Hát most aztán dolgozom, sokat. Szegény blogon meg is látszik, mert a korábbi tempóhoz képest, amikor még képes voltam szinte naponta új bejegyzést produkálni, bizony, mostanában… Tovább »

A mai napig ez a kedvenc salátám, és a mai napig sokat gondolkodom azon az őrületen, ami hozzá kapcsolódik. Ugyanis Sevillába juttatott engem – na jó, nem kifejezetten az étel, hanem az a közel ezer ember, aki erre szavazott egy receptversenyen, kicsit több, mint egy évvel ezelőtt. Szóval, az úgy volt, hogy bár eredetileg tízen… Tovább »

Folytatva a tegnapi gondolatmenetet, most is azt mondom: az egyszerűség irányába érdemes haladni a karácsonyi menü tervezésekor, nehogy túlvállalja magát az ember, aztán csak idegeskedjen, hogy vajon minden elkészül-e időben. Ez az étel a lehető legegyszerűbb, ugyanakkor fergeteges, mindig, mindenhol sikert arattam vele. Előételként is értelmezhetjük, de az a helyzet, aki egy ilyen sajtot megeszik,… Tovább »

Nagyon szeretem a padlizsános ragut, amit ugyanúgy készítek, mint a lecsót, csak teszek bele kisebb kockákra vágott padlizsánt, vagy még esetleg cukkinit is. Volt ebből némi maradék, meg vagy fél kiló darált hús, ami hatunknak nem elég semmire. Legfeljebb kiegészítőnek jó. Meg mindenféle elgondolás nélkül vettem egy csomó gombát… Hát így állt össze ez a… Tovább »