Nem azért, mert nem jó – pont ellenkezőleg: a gyerekek addig jártak rá a frissen sütött, és szikkasztásra ítélt gubarudakra, amíg nem maradt belőle annyi, hogy érdemes legyen belőle mákos gubát gyártani. Az egyik vendéggyerek (nem az, amelyik szerint a mekiben kéne dolgoznom) nem győzött lelkendezni, hogy ez mennyire finom.Sütöttem hát újabb tepsivel. Régebben meséltem,… Tovább »

Egy időben többször bedőltem a tv-shopos reklámoknak.Az vesse rám az első követ, aki közületek nem bűnös.Vettem v-gyalut, fitnesz gépet, hot plate-et, aprítót, (szégyenkezve vallom be) fogyókúrás tablettát, és valami mellé ajándékba egyszer kaptam ezt a bizonyos donut-sütőt. Három forma volt a dobozban: egy hatos lyukas közepű, egy hatos, aminek a közepén nincs lyuk, és egy… Tovább »

Nem, nincs készen tíz perc alatt. De tényleg ennyi ideig tart összeállítani a tésztáját.Nemrég, amikor a Szakácsok könyvéből sütöttem meg azt a meglehetősen bonyolult márványkalácsot, egy kedves olvasóm, Saci írta, hogy náluk azzal a recepttel vetekszik ez a tízperces, ráadásul ez sokkal-sokkal egyszerűbb, és pont olyan jó.Tényleg nagyon finom, és az is biztos, hogy a… Tovább »

Tegnap beszélgettem valakivel telefonon, aki megkérdezte, különben hogy vagyunk, mert az mostanában a blogról nem derül ki.Lehet, hogy tudattalanul megfogadtam zsidóegyetemes ex-padtársam tanácsát, és tényleg zárkózottabb lettem…? Vagy csak nem történt velünk olyan sok dolog mostanában; vagy, ami történt, az valamilyen oknál fogva tényleg nem publikus. Vagy, akiről írhatnék, mert megérne egy tanulmányt, nem írhatok,… Tovább »

Nem hagyhattam ki ezt a ziccert, elnézést. A tészta valójában szalalkális, de a nagymamám mindig szalagárénak mondta, és falun a mai napig lehet hallani, hogy így emlegetik.Nem emlékszem, hogy én magam valaha az életben sütöttem volna bármit is szalalkálival.Mert ha sütöttem volna, akkor emlékeztem volna az ammóniaszagra, ami a sütőből terjeng kifelé a sülő tésztából.A… Tovább »

Írtam nem olyan régen, hogy mostanában, ha azt mondom, “elmentünk kirándulni”, az általában csak négyünket takar: a férjemet, a két kisebb gyereket és engem. Nem tudom, mit csináltunk rosszul, vagy talán mondhatjuk azt is, ez az élet természetes velejárója, hogy a kamasz(odó) gyerekek már inkább külön utakon szeretnek járni, vagy ha mást nem, hát otthon… Tovább »

Soha nem készítettem, és nem is kóstoltam eddig a fent nevezett édességet, tegnap egészen véletlenül akadtam a receptjére. Talán már meséltem, hogy a Laptopkonyhával péntekenként megjelenünk egy oldalon a Metropolban; mindig van egy recept OZtól, illetve egy-két, többnyire a hozzávalókhoz, vagy magához az ételhez kapcsolódó cikk. Szerdánként találjuk ki Szilvivel, mi legyen az oldal tartalma,… Tovább »

Bevallom, nem igazán értem ezt a nagy karácsonyi bejgli-mániát, szerintem sokkal finomabb például a flódni, de legyen bejgli, ha egyszer mindenki azt akar. Majd egyszer megértem.Vagy nem.Mindenesetre, akinek az ünnep nem ünnep bejgli nélkül, és ül a monitor előtt tanácstalanul, hogy mi legyen, mert se hó, se bejgli, aztán mindjárt itt a holy night, azt… Tovább »

Nagyon érdekes volt ez a nyár, és sok minden történt annak ellenére, hogy nem voltunk szinte sehol. Tettem egy gyenge próbálkozást még júliusban, és felajánlottam egy kis hotelnek a blogomat, mint reklámfelületet cserébe néhány éjszakás családi pihenésért, de úgy látszik, az illetékes nem találta vonzónak az ajánlatomat, mert még csak nem is válaszolt. Szóval, maradtunk… Tovább »

Zsófi: – Anya, mi lesz ez?Én: – Vargabéles.Zsófi: – Varga Dénes???Apa: – Bírom ezeket a behallásokat…Én: – Milyen bevallásokat? Na igen, a nevével nehezen barátkozott meg a két kisebb gyerek, meg kellett győznöm őket, hogy nem azért béles, mert bél van benne, akkor különben is belesnek mondanánk. Nem, a béles a rétesek családjába tartozik, de… Tovább »