Az a helyzet, amióta cukrász vagyok, itthon kevesebb a süti. Szóvá is tette már persze ezt a kiccsaládom, nem egyszer, és igyekszem időnként kompenzálni őket – leginkább egyszerű és gyors sütikkel. Ilyen a crumble. Ez az angol morzsasüti bármilyen gyümölccsel készíthető. Nem szép – bár ez ízlés dolga  – viszont finom. Minimális munkát igényel, a… Tovább »

– Túl szép – mondta fanyalogva a kávézó tulaja, amikor először meglátta. – Minek tetted rá azokat a diókat? – Hát valamit csak kellett rá tennem… – Na mindegy, majd valahogy szétdöntöm. Ugyanis azt mondja, hogy az az igazi süti, az igazán gusztusos, ami kicsit szétdől. Ami nem lézerrel van elvágva,hanem esetenként kissé csálé. Igaza… Tovább »

Miközben a Caféblogra való költözésem folyományaként egyesével kategorizálom a bejegyzéseimet (mert nagyon jó kis tartalomjegyzék lesz ám ez így, majd nézzétek csak meg), újra és újra meglepődöm azon, hogy te jó ég, mennyi remek receptet feltettem már, amelyek a blog sajátos tulajdonsága miatt hamar süllyesztőbe is kerültek. Nemcsak Ti nem találjátok meg őket, drága olvasók,… Tovább »

Ismét egy klasszikus sütemény, egyik kedvenc szezonális gyümölcsömmel: őszibarackkal. Persze, befőttel is jó, úgyhogy szezonon kívül sem kell lemondanunk róla. 29 centis piteformában készítettem, eredetileg közepes tepsiben szokták sütni, és kockára vágják – ha így szeretnénk, duplázzuk a mennyiségeket. Ebből 12 szelet vágható. Azért hívják reszelt túrósnak, mert úgy szokták készíteni, hogy az összegyúrt tésztát… Tovább »

Van két csoporttársam az egyetemen, két szombathelyi lány, akiknek elévülhetetlen érdemeik lesznek abban, ha én valaha közgazdász leszek. Néhány vizsgám a tőlük kapott összeszedegetett anyagok nélkül nem lett volna meg, meg hát az is nagyon rendes tőlük, hogy vagy másfél éve útba ejtenek jövet-menet, hurcolnak magukkal.Egyikük kérte, hogy süssek neki ilyen kávé szeletet. Mert azt… Tovább »

Van egy elméletem a svéd mandulatorta eredetét illetően. Mondom, elmélet, de most, hogy már vagy tízszer egymás után megsütöttem ezt a nagyon finom és keresett süteményt, szinte meggyőződésem, hogy valahogy az alábbiak szerint születhetett. Egy szép napon Svenson nagyot sóhajtott, és így szólt kedveséhez: – Ulrike, süss nekem egy jó kis tortát! Ulrike mosolyogva vállalta… Tovább »

Egyik nagymamám sütötte időnként ezt a klasszikus házisütit, ami nélkül elképzelhetetlen volt egy igazi falusi lakodalom, vagy más nagyobb ünnep. Szállóigévé vált családunkban egy időre, hogy mama, süss nekem százcentis kalácsot, ugyanis kiskoromban egyszer rosszul emlékeztem a tészta nevére, átváltottam a mértékegységet… Egyébként most esett csak le, amikor először készítettem, hogy miért hívják méteresnek: két… Tovább »

Tegnap rekreációs délelőttöt tartottam. Tanulom ám ezt én, nem középiskolás fokon, a rekreáció elmélete és gyakorlata tantárgy keretében, sőt már vizsgáztam is belőle.Mert már megint kezdődik, apa, kezdődik… a vizsgaidőszak, én meg épp kezdtem összerakni magam egy hosszú, zűrzavarosnak tűnő időszak után, ha próbálom kívülről nézni, kicsit olyan volt, mint egy őrült film. Volt benne… Tovább »

Decemberben eljön a sólet-partik és a mákos-diós sütemények, köztük az első számú nagy kedvenc, a flódni ideje.Szeretem, de én is csak azt mondhatom, mint mindenki, aki valaha az életben készítette már: nagy macera. Azonban Eszternél a napokban megláttam a sütit rétes formájában, és próbaképpen ma el is készítettem, gondoltam, ha beválik, jó lesz ez karácsonyra… Tovább »

Sikerült annyi gubarudat sütnöm, amennyi már nem fogyott el csak úgy. Maradt nyolc, és ez bőven elég volt egy nagy jénai tál mákos gubához. A gubarudas posztnál kérdezte Barbi, hogy megéri-e a macerát az étel, tényleg annyival jobb-e, mint a kiflis verzió. Nos, most már empirikus úton szerzett bizonyítékom van arról, hogy: EGYÉRTELMŰEN IGEN! A… Tovább »