Nem szeretek Dobos tortát készíteni. Enni sem. Nem szeretem, és kész. Az üzemben sem sütünk Dobost. Szerintem egy csomó sokkal jobb tortánk van – és itt kérek elnézést minden Dobos-fantól -, emellett sokáig nem tudtam szépen megcsinálni a tetejét. Eleinte csak összeégettem magam a karamellel, aztán nem tudtam szépen elvágni a felső lapot, repedt a… Tovább »

Kétféle ember van: az egyik rajong a baklaváért, a másik nem is szívesen kóstolná meg. Rendkívül édes, tömény, de ha az ember éppen valami ilyesmire vágyik – hát akkor a baklavánál jobb nem nagyon kellhet. Persze, pisztáciából lenne a legtutibb, de hát mit tegyünk, ha annak legalább 12 ezer forint kilója, és egy nagyobb adaghoz… Tovább »

Amikor nemrég egy ismerősöm megkínált ezzel a perecnek nevezett karikával, ránézésre nem fűztem hozzá különösebb várakozást, és aztán jól meg is lepődtem. Alig bírtam abbahagyni. Mi a neve ennek? Kérdeztem hökkenten az első falat után. – Vásárhelyi lakodalmas perec -felelte ismerősöm. Lakodalmas??? Perec??? Jó ég… – gondoltam magamban, és elképzeltem, ahogy a kis Szabó Katica… Tovább »

– Szerintem ez az év sütije. Nekem való – mondta a telefonban Bandi, a zalaegerszegi kávézós, amikor arról kérdeztem, hogy ízlett az aznapi szállítmányban talált újdonság. Eddig ugyanis ez a nagy klasszikus, a linzi torta kimaradt a repertoárunkból. Kár volt kihagynunk, mivel tulajdonképpen roppant egyszerű. Ami itt is nagyon lényeges – bár ezt nem győzöm… Tovább »

Ismeritek az érzést, amikor valamiben jók vagytok, de tényleg, és a tudásotokat be akarjátok mutatni valakiknek, akik nem olyan jók abban a bizonyos dologban, mint ti, de érdekli őket, tanulni akarnak, és akkor előálltok a tudással, és az a bizonyos dolog richtig nem sikerül? Hát így jártam én ma. És mivel? Naná, hogy a macaronnal…. Tovább »

Ferenc József és Erzsébet királyné életéről rengeteg információnk van, gyermekkoruktól halálukig sok-sok tény, adat, és rengeteg legenda is fennmaradt. Tudjuk például, hogy a császár ízlés dolgában az egyszerűséget kedvelte, és azt is, hogy felesége örökös fogyókúrát tartott – hiszen ő is csak nőből volt… Erzsébet királyné híres volt karcsúságáról, 172 centis magasságához mindössze 50 kilót… Tovább »

Néha jólesik egy-egy retro sütit készíteni, kellemes emlékeket ébreszt az emberben, amolyan “amikor én még kissrác voltam”-félét. Az én kedvencem a néger kocka, bár azt hiszem, utoljára tíz éve ettem valami lagziban, és az sem volt az igazi. Sok esküvőn jártam az elmúlt hónapokban (nem vendégként, hanem mint cukrász), és meg-megkóstoltam a rokonság által odahordott… Tovább »

Itt a szilvaszezon, ha még nem sütöttetek galette-et soha az életben, hát tessék kipróbálni. Ha meg igen, akkor úgyis megismétlitek. A galette a franciák pitéje, tulajdonképpen bármilyen töltelékkel készíthető, a lényeg, hogy nem kell hozzá piteforma: a tésztát nagy körre nyújtjuk, ráhalmozzuk a tölteléket, és visszahajtjuk a tésztát – így a sülő gyümölcs nem folyik… Tovább »

Nagyi tortája. Amikor pár éve először elolvastam a receptet, úgy gondoltam, ez a süti annyira egyszerű, hogy az már túlzás. Egy sima citromhéjas vaníliakrémes pite, könyörgöm, a huncut olaszok mégis olyan dallamos nevet adtak neki… Aztán elkészítettem. Megkóstoltam. És mindent értek. Megérdemli a nevet. Hugh Fearnley-Whittingstall (tudjátok, a riverkátidzsos) írt egy könyvet Három jó dolog… Tovább »

A rugelach már sokszorosan bizonyított, az egyik legjobb tészta, amit el tudok képzelni kávé mellé – eddig csak édesen készítettük, szilva-, meggy- vagy baracklekvárral. Most elérkezett az idő, hogy kipróbáljuk sósan is, nem okozott csalódást. Hozzávalók 24 darabhoz (kevesebbet nem érdemes): 20 dkg krémsajt, lehet zöldfűszeres (Philadelphia, vagy ahhoz hasonló – én a Lidl-ben veszem… Tovább »