Ma délelőtt felhívott egy, a szívemnek nagyon kedves házaspár egyik tagja, hogy eljönnének a cukrászdába sütiért, mert képzeljem el, ma 50 éve, hogy találkoztak, és szeretnék megünnepelni. 50 éve találkoztak! Én még nem is éltem annyit, pedig már nem vagyok tinédzser. Kérdeztem is tőlük, amikor aztán megérkeztek, hogy ilyen pontosan emlékeztek arra a napra? Igen,… Tovább »

Készülünk már a karácsonyra az üzemben és a cukrászdában egyaránt, nagyjából kialakult, hogy milyen aprósütiket fogunk készíteni. Az eredeti elképzelésünkhöz képest  érkezett egy új ötlet, ami aztán be is épült a kínálatunkba. Ez a kókuszos linzer. Hozzávalók: 30 dkg liszt 20 dkg vaj 15 dkg porcukor 1 tojás 10 dkg kókuszreszelék fél csomag sütőpor Egy… Tovább »

Nem tudom, lehet-e annál nagyobb elismerést kapni bloggerként, mint hogy az ember lánya az ő hőn szeretett ifjú férjének az anyja blogjáról főz. Mármint, a blogger lánya a saját anyjáéról, értitek.Az életünk szülőkként nagyon érdekes szakaszba érkezett: ez az elengedés ideje. Hát, komolyan mondom nektek, tíz évvel ezelőtt el nem tudtam képzelni azt, hogy azért… Tovább »

Kaptam négy kiló passzírozott fügét. Vagyis hát, vettem, de persze ilyesmit nem igazán lehet csak úgy venni, hacsak az embert fel nem hívja egy ismerőse, akinek több jól termő fügefája is van, hogy te, most passzíroztunk le négy kiló jó érett fügét, nem kell valamire? Dehogynem, hozd csak nyugodtan.És akkor lelki szemeim előtt megjelennek a… Tovább »

Sosem hittem volna, hogy egyszer majd nagyobb tételben fog az üzemünk lakodalmas süteményeket készíteni, persze azt sem gondoltam soha, hogy egyáltalán lesz majd cukrászüzemünk. Nos, egy hirtelen ötlet azt eredményezte, hogy elkezdtünk Budapestre igazi, házias lakodalmas sütiket tartalmazó dobozokat szállítani – de erről írtam legutóbb. Abban a bejegyzésemben azt a sütit mutattam be, amely a… Tovább »

Még nem meséltem róla, és hamarosan pótolom is ezt a mulasztásomat, de a vírushelyzet kitörése után elkezdtünk Budapestre sütiket szállítani; nemrég felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha megmutatnánk a fővárosban, milyen dobozokkal indítják útnak hajnal felé a távozó vendéget egy igazi zalai parasztlagziból. Hát olyannal, amiben van mindenféle jó – zserbó, mézes krémes, hatlapos,… Tovább »

Egy időben mindent én sütöttem otthon: a sütiken kívül a kenyeret, zsemlét, kiflit is. Ennek a korszakomnak számos bizonyítéka jelen van ezen a blogon, de nem tudom, meséltem-e, mi vetett véget a lelkes pékáru sütögetésnek részemről. Bizonyára több tényező kellett hozzá, de emlékezetes fordulópont volt, amikor egy nap nem volt időm sütni, és hazafelé a… Tovább »

Egy régi receptemet vettem elő mostanában, ugyanis amióta itthon karanténozgatunk teljes létszámban, egyszerűen nem bírom kiszámítani, mennyi kenyeret rendeljek a péktől. Rendelek valamennyit, nem elég a következő szállításig. Akkor aztán rendelek többet, erre a fele megmarad, nem győzöm bundáskenyérnek, kenyérkockaként (levesbe) elhasználni, esetleg fasírozottba beledolgozni. Szóval, egyre többször sütök kenyeret, zsemlét, kiflit, stanglit, kalácsot a… Tovább »

Pár éve tűnt fel, hogy a cukrászdánk vendégei húsvét körül elkezdték keresni a répatortát. Nem értettem, de aztán leesett: mivel a húsvéti ünnephez a népszokás szerint egyszer csak hozzácsapódott a nyúl, a nyúl meg szereti a répát – hát így. Ugyan mi családilag a húsvétot inkább az eredeti, bibliai értelemben ünnepeljük, amiben nincsen sem nyúl,… Tovább »

Azt kérdezték a gyerekek egyik nap, hogy mit csinálunk húsvétkor. Mit??? – kérdeztem vissza legalább ennyi kérdőjellel, mert hát mi mást – pont ugyanazt, amit tegnap, meg ma! Most komolyan, azok számára, akik otthon vannak, mi különbözteti meg az egyik napot a másiktól? Honnan tudod, hogy szerda van-e, vagy vasárnap? Legfeljebb onnan, hogy a gyereknek… Tovább »