Kis kitérő erejéig megszakítom salzburgi úti beszámolómat, ugyanis olyasmi történt, ami felett nehezen térünk napirendre családilag. Hadd meséljem el, hogy volt. Kedden reggel kaptam egy fotót egy kedves ismerősömtől azzal az üzenettel együtt, hogy “Gratulálok!”; nézem a képet, a Dining Guide logója van rajta, meg hogy a 10 legjobb vidéki cukrászda, és akkor ott szerepel,… Tovább »

A plüssjátékok a legszaporább lények egy háztartásban. Minél több gyerekünk van, minél több éve, annál nagyobb halom képződik belőlük, amit aztán így-úgy elrakosgatunk: dobozokba, zsákokba, szekrényekbe, polcokra. Nemrég kérdezte valaki, tudunk-e valamilyen okos ötletet a plüssök tárolására, mert nemcsak az a baj, hogy sok van belőle, de az is, hogy amit a gyermek éppen keres,… Tovább »

Amikor meghívást kaptam a soroksári IKEA nyitás előtti áruházbejárására, jól meglepődtem. Mert hát nem is vagyok én ilyen lakberendezős blogger, mindazáltal, az IKEA iránti rajongásom fiatal felnőttkorom óta töretlen. Főiskolásként havonta legalább egyszer elmentem az Őrs vezér téri áruházba, ittam egy kávét, és arról ábrándoztam, hogy ha egyszer sok pénzem lesz, megkóstolom a húsgolyót is. Ha… Tovább »

“Cekkerezni mentem” – hagytam üzenetet szeretteimnek szerda délután, és most már tudják, hogy ilyenkor a helyi termelőktől megrendelt árut veszem át a megadott átadási ponton. Zöld diétát tartok: próbálom a legkörnyezetbarátabb módon beszerezni étkezésünk alapanyagait. Még tavaly kezdődött, hogy néhány lokálpatrióta ismerősöm szervezkedni kezdett, csináljunk valamit, hogy ne kelljen elköltözniük innen a gyerekeinknek, az unokáinknak… Tovább »

Ha a viktoriánus Angliában élnénk, akkor most ez a bejegyzésem nem születhetne meg, nemcsak azért, mert még nem létezne az internet világa, hanem azért sem, mert az illemhelyről beszélni abban az időben tabu volt. Agatha Christie írta Életem című önéletrajzi könyvében, hogy “elképzelhetetlen volt, hogy a közvetlen családtagokon kívül más is meglássa, amint az ember… Tovább »

Nagyon egyszerűen elkészíthető, látványos ehető díszt mutatok nektek, egy rendkívül szimpatikus amerikai katonafeleség blogján láttam meg a fotót, és biztos voltam benne, hogy ezt ki fogom próbálni. Hiszen megvan a jól bevált habcsókreceptem, pluszban csupán egy kis zöld ételfesték, meg némi dekorcukor kell hozzá. És persze idő, a kis habcsókok kiszárításához. Bátran fogjatok hozzá a… Tovább »

Nemrég az Ikeában jártam, és megláttam ezt a képet:Egyből az jutott róla eszembe, hogy ha egy üres lapot csatolnék oda azzal a csipesszel, lehetne rá írni. Szóval, megvettem a képet (mert itt a keret csak vele jár), kiszedtem a rajzot, és egy tiszta lapra felvéstem, hogy MI LEGYEN AZ EBÉD?, mert amikor egyébként szóban megkérdezem,… Tovább »

A tradicionális szeptember elsejei kép következik. Többen írtátok már évekkel ezelőtt is, hogy átvettétek tőlünk ezt a szokást, aminek őszintén örülök. Bár tavaly azt gondoltuk, az lesz az utolsó teljes kép, mert hogy Nóri nem lesz már itthon az idei fényképezésnél, a dolgok úgy alakultak, hogy épp itthon állomásozik. Ideiglenesen. Úgyhogy ő is szerepel a… Tovább »

Szándékaim szerint ez lesz egyelőre az utolsó mosógépes írás. De valahogy beleszaladtam a dob DIY hasznosításának témájába, és iszonyú jó ötleteket találtam. Meg néhány elvetemültet is. Mutatok párat, ha van rossz mosógépetek, mentsétek ki belőle a dobot, mielőtt elviszitek a szeméttelepre…  ... Tovább »

Amikor az ember új bútort vesz, nem mindig tudja, hol lesz majd annak a gyenge pontja használat közben. A kárpitozott étkezőszéknek mondjuk nyilvánvalóan a kárpit, amit egyszer csak leönt kakaóval az egyik gyerek, csokis kézzel fogja meg a másik, teával locsolja meg a harmadik, esetleg még a kutya is felugrik rá, amíg meg nem tanulja,… Tovább »