Valamikor a tavasszal történt, hogy levelet kaptunk a Dining Guide-tól (akik miatt egyáltalán cukrászdát nyitottunk), amelyben felkértek arra, hogy vegyünk részt az általuk rendezett tortateszten valamelyik tortánkkal. Első körben igent mondtam, úgyhogy utána felhívtak a részletekkel. – Mégis, milyen tortát vigyek? – kérdeztem a DG munkatársát, és elmondtam abbéli aggályomat, hogy amint nehéz megmondani egy… Tovább »

Szóval, még a római út előtt történt, hogy a pultnál beszélgettünk az üzemvezetőnkkel, Helgával, meg az egyik pultos lánnyal, amikor bejött Fördős Zé a cukrászdába, illedelmesen köszönt, és egyenesen Helgának szegezte a kérdést, hogy: – Ne haragudj, te vagy a Móni? – A Móni én vagyok – mondtam erre, mire Zé bemutatkozott, és elmondta, hogy… Tovább »

Szinte el sem hiszem, hogy egy év eltelt azóta, hogy megnyitottuk a saját cukrászdánkat, amelynek az alakulását nyomon követhettétek itt a blogon. Sőt, tulajdonképpen az egész csodálatos történetet, hogy hogyan is lett napi három torta készítéséből heti 4-500 torta sütése, a Dunántúl 15 kávézójába szállítás, majd saját cukrászda. Az elmúlt egy évben beigazolódott, hogy jó… Tovább »

Meséltem már nektek Manciról, 9 hónapos csoki labradorunkról, aki éppen 7 hónapja él már velünk, végtelenül jámbor, kedves jószág. Ezért is engedtük meg neki kicsi kora óta, hogy a cukrászdában legyen, a vendégeket meg szoktuk kérdezni, nem zavarja-e őket a kutya jelenléte, de az esetek zömében azt a választ kaptuk, hogy dehogyis, nagyon szeretjük! Így… Tovább »

Nemrég arra szántam néhány órát, hogy ismert cukrászdák, kávézók vendégek által írt értékeléseit olvasgattam a Facebookon. Arra jöttem rá, hogy sok cégtulajdonos, vagy az, akit megbízott a közösségi média kezelésével, nem tud mit kezdeni a negatív kritikával. A pozitív, persze, az jólesik. Az megsimogatja az ember egóját, és ha nem vigyáz, még el is száll… Tovább »

Legutóbb tavaly augusztusban dokumentáltam, milyen médiumokban is szerepeltem, vagy szerepeltünk a cukrászdával, most ismét rögzítem, mert rövidesen el fogom felejteni… Először is, megjelent négy receptem a Príma Konyha magazinban, amelyhez ezúttal már segítséget kértem egy kedves fotós ismerősömtől, mert úgy éreztem, hogy most már jobb, ha ezt a dolgot profira bízom. Jól döntöttem, Penzer Gyula… Tovább »

Bár az igazi szenzáció számomra az volt, amikor tavaly, cukrászda nélkül bekerültünk a Dining Guide toplistái közül a tíz legjobb vidéki cukrászda közé, bevallom, a nyári nyitásunkat követően mostanáig sokszor eszembe jutott, hogy vajon sikerül-e megmaradnunk ott. És amikor egy hónapja felhívtak a Dining Guide-tól, hogy a megjelenő kiadványukba szolgáltassak adatokat a cukrászdánkról, próbáltam puhatolózni… Tovább »

Nos tehát, az úgy volt, hogy egyszer csak hívott valaki a Gasztroangyaltól, hogy ha nem bánnánk, eljönnének hozzánk forgatni. Nem bántuk, persze. Leegyeztettük az időpontot, és vártuk, hogy jöjjön Borbás Marcsi és stábja, akik meg is érkeztek abszolút pontosan – mind a kilencen. Kilenc fős ugyanis az a stáb, akik ezt a műsort készítik, akik… Tovább »

Régi olvasóim emlékezhetnek rá, hogy meséltem: középiskolai tanulmányaimat a keszthelyi vendéglátó szakközépben végeztem, itt szereztem vendéglátós szakképesítést – amely ugye a cukrász szakmát is tartalmazta, amit nem hitt el nekem egy felnőttképzéssel foglalkozó iskola…így aztán be kellett bizonyítanom, hogy igenis, cukrász is vagyok. Elképesztő sztori volt. Azt is meséltem, hogy az aranygaluska volt a szakmai… Tovább »

Mostanában sokat beszélgettünk arról mind baráti, mind családi körben, hogy mi mindenen is múlik a jó vendéglátás. Van az egésznek egy váza – a hely, a dolgozók, a termékek, a vendég bemegy, kiszolgálják, fogyaszt, fizet, hazamegy -, és sok-sok nüansznyi dolog teszi számára igazán kellemes, vagy éppen kellemetlen élménnyé ezt a folyamatot.  Rengeteg a szubjektív… Tovább »