A hazai gasztro-celebritások közül Baracskay Angéla számomra azok közé tartozik, akiket őszintén lehet tisztelni. Mert a népszerűsége, ismertsége nem holmi üresfejű villogásból ered – ilyen is van bőven -, hanem, miután egy főzős valóságshowban ismertté vált, tanulni kezdett. Meg keményen dolgozni. Szóval, munka és tanulás által komoly szaktekintéllyé nőtte ki magát, ráadásul pont azon a… Tovább »

Azt már régóta tudom, hogy sütivel közel lehet kerülni más emberek szívéhez, megolajozza a kapcsolatokat néhány édes falat. De konkrétan arról, hogy házasságot is megmenthet, egy kedves ismerősöm, Hertay Ákos írásából értesültem. A sztori tanulságos, ezért kértem arra Ákost, hadd legyen itt a blogon is olvasható. Nos, íme. Közel 10 éve már, amikor a saját cégem… Tovább »

A szülőségben az a legnagyobb kihívás, hogy a státusz elnyerésétől számítva majd csak körülbelül 18-20 év elteltével derül ki, hogy jól végeztük-e a feladatunkat. Most, hogy már tulajdonképpen egy kivételével mindegyik gyerekem felnőtt, és Zsófi, a legkisebb is elmúlt 16, gyakran megkapom azt a kérdést, hogy hogyan csináltátok, hogy mind a négy gyereketek ilyen jó… Tovább »

Minden szülőgeneráció megfogadja, hogy nem követi el az előzők hibáit, így aztán örök körforgást jár be a gyereknevelés uralkodó irányvonala a túlzott szigortól a túlzott engedékenységig. Most éppen olyan korszakba értünk, amikor a gyereke(ke)t amolyan házi kis istenségekként tisztelnek sok családban, körülöttük forog minden, nincsenek korlátok, és isten őrizz, hogy valamiféle munkát kelljen végezniük a… Tovább »

A minap volt nálunk egy kis családi összejövetel, voltunk tizennyolcan, a szüleim is eljöttek. Ülünk az asztalnál, zömében fiatalok voltak jelen (16-29), amikor anyukám elkezdi mesélni, hogy a faluban, ahol laknak, volt egy ingyenes számítógépes tanfolyam, amelynek keretében tanították a Facebook-használatot, és ezzel összefüggésben az Y generáció által a közösségi médiában használt nyelvet. – És… Tovább »

Tisztában vagyok vele, hogy a gyógyszerrel vagy gyógyszer nélkül kérdés rendkívüli indulatokat vált ki, az internet népe rendszeresen egymásnak esik emiatt. Nekem semmiféle vitaindító szándékom nincs, mindössze az elmúlt két évtized tapasztalatát osztom meg veletek. Leszögezem: nem vagyok mintabeteg. Meg a beteg gyerek – orvosi szempontból – mintaszülője sem voltam soha. Először is, családunk egyik… Tovább »

Sok előnye van annak, hogy ott is élek, ahol dolgozom. Például: ha elalszom, akkor is 2 perc alatt a munkahelyemen vagyok. Fogmosással. Ha már hazamentem, de ott felejtettem valamit az üzemben, pillanatok alatt visszalépek a hiányzó holmiért. Ha nincs otthon tej, akkor van a cukrászdában. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki sütit enne… Hátránya… Tovább »

  Egészen megható belegondolni abba, hogy 11 évvel ezelőtt elkezdtük megörökíteni az első tanítási napon iskolába induló gyermekeinket, és hogy ez a sorozat most már a 12. évben mutatja meg, mennyit is változnak évről évre. Mivel időközben a tradíciónk oly módon is formálódott, hogy szeptember elseje még éppen beleesik családi nyaralásunk idejébe, ezért negyedik éve… Tovább »

Manci a kutyánk, egy lassan 10 hónapos csoki labrador. Végtelenül jámbor, a cukrászdánk emblematikus állata, aki nagyjából három hete ébredt rá arra, hogy tud úszni. Ez elég vicces, lévén, hogy a labrador tulajdonképpen vízi kutya, úszóhártyával a tappancsán, dupla szigeteléssel a bundájában, aminek köszönhetően a jeges vízbe is simán belemegy. Tavasszal – teljesen szabálytalanul –… Tovább »

Magam is meglepődöm azon, mennyire nem foglalkozom a saját bajaimmal. Nem is tudom, pontosan hány éve történt, hogy elmentem trambulinozni a gyerekekkel. Nagyon élveztem, ám egyszer csak rottyant egyet a jobb térdem. Mivel különösebb fájdalmat nem éreztem, trambulinoztam tovább. Másnap reggel felkeltem, és alig ismertem rá a térdemre, akkorára volt dagadva. Orvoshoz? Á, dehogyis, minek,… Tovább »