Meséltem már nektek Manciról, 9 hónapos csoki labradorunkról, aki éppen 7 hónapja él már velünk, végtelenül jámbor, kedves jószág. Ezért is engedtük meg neki kicsi kora óta, hogy a cukrászdában legyen, a vendégeket meg szoktuk kérdezni, nem zavarja-e őket a kutya jelenléte, de az esetek zömében azt a választ kaptuk, hogy dehogyis, nagyon szeretjük! Így… Tovább »

Hogy milyen öreg blogger vagyok régóta blogolok, az abból is látszik, hogy elsőszülöttünk, Nóri – vagy, ahogy a családban hívjuk: Nonó – 12. születésnapjáról is megemlékeztem már itt, igaz, akkor még bátortalanul, fénykép nélkül. Következő évben aztán fotóval, aminek köszönhetően megörökítődött – van ilyen szó? – első cukrász szárnypróbálgatásaim egyike. Persze, nem számoltam be minden… Tovább »

Ez az egész már nem sokkal Bogyó tragikus távozása után kezdődött. Két kisebb gyermekem egyszer csak mondogatni kezdte, hogy szeretnének kutyát. Engem próbáltak puhítani előbb, mert tudták, ha megnyernek az ügynek, könnyebb lesz Apánál is átvinni a dolgot. – Szó sem lehet róla – jelentettem ki, és itt a témát a magam részéről lezártnak tekintettem…. Tovább »