Nem esett mostanában szó kedvenc ebünkről, Bogyóról, aki lassan negyedik életévét tölti be, így aztán egészen komolyan felnőtt korba ért. Jöttek is a fiúk félévente, ahogy kell, de mindig megúsztuk. Bár voltak necces tüzelési időszakok, amikor azt hittük, most aztán lesz szaporulat, mert a hölgyike minden igyekezetünk ellenére megszökött, és fél óra múlva tért csak… Tovább »

Tegnap itt aludt nálunk nagyobbik lányom barátnője, akire egyébként nagyon büszkék vagyunk, mert komoly versenysportoló, rendkívül fegyelmezett és céltudatos életet él, ami az én szememben önmagában tiszteletre méltó. Szóval, este sokáig dolgoztam, éjfélkor épp az alsó szinten levő konyhát mostam fel, és bár a mi hálószobánk a földszinten helyezkedik el, nem is terveztem, hogy az… Tovább »

Ha már nem olyan régen írtam Zsófi gyászáról, nem hallgatom el az örömét sem. Amikor a Facebookon közzétettem az említett írást, többen szinte követelték, hogy pótoljuk a malacok hiányát sajátokkal, és akkor én elmondtam, hogy az a helyzet, pár nap alatt túljutott a krízisen a gyermek, a tengerimalacok meg, bármilyen aranyosak, de büdösek, így aztán… Tovább »

Még most is úgy veszek zöldséget, hogy egy-kettővel több legyen a szükségesnél, mert kell a malacoknak. A malacok. Nem írtam róluk, mert csak ideiglenesen állomásoztak nálunk, ám ahogy az idő telt, egyre inkább reménykedtünk, hogy maradhatnak. Tengerimalacokról van szó, a pontosság kedvéért. Legszorgalmasabb olvasóim talán emlékeznek rá, hogy nyaralt nálunk egy tengerimalac,  Sunyá, vagyis, ahogy… Tovább »

Ma elhatároztam, hogy reggel, első feladatként elintézem, amit nagyon utálok: elmegyek a bankba, és letudom a napok óta halogatott számlaügyet. Az összeszedetté válásomban ez is egy sarkalatos pont: le kell számolnom a halogatással. Sajnos, meglehetősen nagy affinitásom van rá (amit ma megtehetsz, az ráér holnap is), úgyhogy nem kis kihívás ez nekem. De elhatároztam, hogy… Tovább »

Az utóbbi időben nem sokat szóltam házőrzőnkről, Bogyóról, aki felelőssége teljes tudatában őrködik éjjel-nappal biztonságunk felett. Akik régóta követnek, találkozhattak azzal az írásommal, amelyben még a kutyakérdésről elmélkedtem, és elmeséltem, mennyi kudarcunk volt már ilyen-olyan meggondolatlan kutyabefogadások miatt. Aztán jött 2011 karácsonya, és megérkezett Bogyó – akiről akkor még azt hittük, puli és valami keveréke,… Tovább »

Először az a cím jutott eszembe, hogy Kaki és guba, de úgy gondoltam, azért ez egy gasztroblogba (még ha csak ál is) nem igazán  illik, tehát némileg disztingváltam, és egy semleges verzió mellett döntöttem.A következő történt.A tegnapi vihar ideje alatt Bogyó átszökött legkedvencebb szomszédaink telkére – több járatot rendszeresített oda magának az utóbbi időben, ahol… Tovább »

Hát, elérkezett ez is. Nem elég a kamaszokkal való időnkénti (egyikkel folyamatos) erőpróba, vagy minek is nevezzem, most  a kutyánk is felnőtt: Bogyó tüzel.Az első jelentkező néhány napja ez a meglehetős önbizalommal rendelkező chihuahua (csivava) fiú volt, hogy is mondjam, passzolt a helyzethez Szikora Robi: Egy alacsony férfi dilemmái a szerelem körül c. dala.... Tovább »

Mindig elfelejtem, hogy vannak olvasók, akik csak legfőképpen a kutyával kapcsolatos információk miatt nézegetnek be a blogra, számukra adós maradtam egy jelentős esemény említésével: megnyírtam Kishajú Nagyhajú Torzonborzont.Itt meg lehet tekinteni, milyen volt, és megpróbáltam lefényképezni milyen lett, de Bogyó sehogy sem akart rendesen modellt állni. Vagy a kezemet nyalogatta… Vagy behúzódott egy szék alá… Vagy… Tovább »

Bogyónak kellett valami kutyakajáról gondoskodnom, bementem a henteshez. Ő nyugodt szívvel ajánlotta a csirke far-hátat; mondtam neki, hogy én mindenhol azt olvastam, hogy a csirkecsont nem jó a kutyának, mert szilánkosan törik. Azt mondta erre, hogy a far-hát csontja nem, inkább a liba meg a kacsacsontra vonatkozik ez. Azt tényleg tilos a kutyának adni.– Képzeljétek… Tovább »