Amikor néhányszor megemlítettem a férjemnek, hogy jó lenne ide egy macska, a fajjal szemben érzett ellenszenve mellett mindig azt fogalmazta meg, hogy “a Manci széttépné”. Valóban, minden jel erre utalt olyankor, amikor az udvarunkba tévedő cicákat Manci – a mi kétéves csoki labradorunk – hörögve kergette, amíg csak el nem tűntek a kerítés túloldalán. –… Tovább »

Rengeteg esemény történt a héten, nagyon sok új feladat, kihívások, leküzdendő akadályok, erre, csak hogy még nehezítsünk egyet a pályán, befogadtunk egy kiscicát. Neve is lett hamar: Pedro Pascal. Nyolc perccel később már csak Pepe. A fenti képen megérkezése utáni órában látható, nagyon rémült volt, és tulajdonképpen a függöny mögött tanyázott, ahonnan néha előszedtük, simogattuk,… Tovább »

Régi olvasóim talán emlékeznek rá, kicsit több, mint két éve tragikus véget ért előző kutyánk, Bogyó élete. Elütötte egy autó. Sírtunk, persze. Aztán egy idő múlva a gyerekek elkezdtek jönni azzal, hogy jó lenne egy újabb kutya – a diskurzus és a tettek mezejére lépés közti történéseket leírtam ITT. A vége az lett, hogy Manci,… Tovább »

Manci a kutyánk, egy lassan 10 hónapos csoki labrador. Végtelenül jámbor, a cukrászdánk emblematikus állata, aki nagyjából három hete ébredt rá arra, hogy tud úszni. Ez elég vicces, lévén, hogy a labrador tulajdonképpen vízi kutya, úszóhártyával a tappancsán, dupla szigeteléssel a bundájában, aminek köszönhetően a jeges vízbe is simán belemegy. Tavasszal – teljesen szabálytalanul –… Tovább »

Most, hogy Manci, a mi 3,5 hónapos csoki labradorunk másfél hónapja velünk van, megfogalmazódott bennem néhány dolog a kutyatartással kapcsolatban. Ugyanis Manci az első kutyánk, akit tudatosan, előre megfontolt szándékkal, ellenőrzött tenyészetből vettük nem olcsón, külön odafigyelve arra, hogy az apa idegen vérvonalú-e. A szülők mindenféle szűrésekkel rendelkeztek, ami szintén fontos, hiszen minél kisebb kockázatot… Tovább »