Amikor néhányszor megemlítettem a férjemnek, hogy jó lenne ide egy macska, a fajjal szemben érzett ellenszenve mellett mindig azt fogalmazta meg, hogy “a Manci széttépné”. Valóban, minden jel erre utalt olyankor, amikor az udvarunkba tévedő cicákat Manci – a mi kétéves csoki labradorunk – hörögve kergette, amíg csak el nem tűntek a kerítés túloldalán. –… Tovább »

Rengeteg esemény történt a héten, nagyon sok új feladat, kihívások, leküzdendő akadályok, erre, csak hogy még nehezítsünk egyet a pályán, befogadtunk egy kiscicát. Neve is lett hamar: Pedro Pascal. Nyolc perccel később már csak Pepe. A fenti képen megérkezése utáni órában látható, nagyon rémült volt, és tulajdonképpen a függöny mögött tanyázott, ahonnan néha előszedtük, simogattuk,… Tovább »

Régi olvasóim talán emlékeznek rá, kicsit több, mint két éve tragikus véget ért előző kutyánk, Bogyó élete. Elütötte egy autó. Sírtunk, persze. Aztán egy idő múlva a gyerekek elkezdtek jönni azzal, hogy jó lenne egy újabb kutya – a diskurzus és a tettek mezejére lépés közti történéseket leírtam ITT. A vége az lett, hogy Manci,… Tovább »

Manci a kutyánk, egy lassan 10 hónapos csoki labrador. Végtelenül jámbor, a cukrászdánk emblematikus állata, aki nagyjából három hete ébredt rá arra, hogy tud úszni. Ez elég vicces, lévén, hogy a labrador tulajdonképpen vízi kutya, úszóhártyával a tappancsán, dupla szigeteléssel a bundájában, aminek köszönhetően a jeges vízbe is simán belemegy. Tavasszal – teljesen szabálytalanul –… Tovább »

Most, hogy Manci, a mi 3,5 hónapos csoki labradorunk másfél hónapja velünk van, megfogalmazódott bennem néhány dolog a kutyatartással kapcsolatban. Ugyanis Manci az első kutyánk, akit tudatosan, előre megfontolt szándékkal, ellenőrzött tenyészetből vettük nem olcsón, külön odafigyelve arra, hogy az apa idegen vérvonalú-e. A szülők mindenféle szűrésekkel rendelkeztek, ami szintén fontos, hiszen minél kisebb kockázatot… Tovább »

Ez az egész már nem sokkal Bogyó tragikus távozása után kezdődött. Két kisebb gyermekem egyszer csak mondogatni kezdte, hogy szeretnének kutyát. Engem próbáltak puhítani előbb, mert tudták, ha megnyernek az ügynek, könnyebb lesz Apánál is átvinni a dolgot. – Szó sem lehet róla – jelentettem ki, és itt a témát a magam részéről lezártnak tekintettem…. Tovább »

Bogyó a családunkhoz tartozott. Kicsit több, mint hat és fél évig volt velünk. Ma, egy rossz pillanatban, a dolgok szerencsétlen együttállása folytán épp akkor jött az utcán egy teherautó, amikor a kapu két percig – autó bejárás miatt – nyitva volt. Bogyó megrögzötten kergette a teherautókat, nem értettük sosem, miért éppen azokat, de ha alkalma… Tovább »

Bogyó, a kutyánk beteg lett. Élete elmúlt négy és fél évében ilyen tartósan nem tapasztaltunk nála ekkora fokú kedvetlenséget, elhúzódott mindenkitől, búsan vakarózott, úgyhogy kihívtuk az állatorvost. A dokink csúcs. Amint megtudtuk, általános tulajdonsága, hogy gyakorlatilag bárhol azonnal otthon érzi magát, így aztán meg sem lepődtem, második látogatása alkalmával, amikor a kis cukrászüzemembe is benézett… Tovább »

Bogyóból az elmúlt fél évben amolyan szörny lett, anyjától örökölt uszkárszőre megnőtt. De ma elérkezett az idő.Hello tavasz!... Tovább »

Ritkán fordul elő velem, hogy megszólítok más kutyásokat, de ma ezt tettem: megláttam ugyanis egy fiatal lánynál egy szakasztott ugyanolyan kutyát, mint a mi Bogyónk. Ugyanolyan uszkárhajas fej, szürke uszkárszőr, felkunkorodó farok, lelógó fülek. Jé, mondtam Zsófinak, nézd, ez tuti, hogy a Bogyó tesója! Ő is helyeselt, hogy tényleg, ugyanúgy néz ki, és egy hirtelen… Tovább »