Amikor 2008-ban elkezdtem blogolni, a gyerekeim 12, 11, 7 és 5 évesek voltak. Tulajdonképpen kicsik, kivéve a legnagyobbat, aki 12 éves lányként már nem volt kicsinek mondható. A 11 éves fiú igen. Gyűlöltem és megvetettem azt a mondást, miszerint kisgyerek kis gond, nagygyerek nagy gond. Nem akartam elhinni, hogy ez így van. De az a… Tovább »

Ebben az évben van először érettségiző gyerekünk, sőt, egyből kettő, bár a kettes számú, Bálint csak németből indul a megmérettetésen, előrehozott vizsgát tesz. Elsőszülöttünk, Nóra pedig “rendeset”. Lassan az írásbelik végére érünk, és elegem van az egészből. Nem tudom, mit mondjak a lányomnak, aki meglehetősen maga alá került a matek miatt, és nem elég, hogy… Tovább »

Van cikis sztoritok, amikor a gyerek mások előtt rém kellemetlen helyzetbe hozott benneteket? Szerintem senki sem ússza meg. Például, amikor vendégség van, és a csemete egyszer csak így jön elő a szobából: Persze, nem kell, hogy valamiféle cselekvés legyen, szavakkal jóval nagyobb égést lehet előidézni. Emlékszem például, egy időben kapható volt az Ikeában egy légymintás… Tovább »

Ahogy öregszem korban haladok előre, egyre kevésbé vagyok rendszer-kompatibilis. Régen sem voltam az, ifjúkorom főiskolás évei alatt annyi tüntetésen jártam, amennyit azóta összesen nem rendeztek kis hazánkban, és sosem elégedtem meg azzal, ha valamire szimplán rámondták, hogy nem szabad -mindig megkérdeztem, hogy miért. És tudjátok, milyen sokszor az a válasz, hogy “csak”? Az életben nagyon… Tovább »

A bújócska a gyerekek számára rendkívül fontos játék, nagyon szeretnek elbújni-előbukkani. Nem véletlenül: ez az egyszerű “szórakozás” fontos lélektani tapasztalatot alapoz meg,  szorongásokat old fel – az anyától való leválással, illetve saját személye fontosságával kapcsolatban – hiszen nem hagyjuk “elveszve”, megkeressük, és borzasztóan örülünk, amikor előkerül. Viszont végtelenül vicces, ahogy a kicsik bújócskáznak. Néhány fotó… Tovább »

Divatos ez most, hogy mit ne mondj egy cukorbetegnek, gluténérzékenynek, szinglinek, egygyerekesnek, hát én összegyűjtöttem pár kedvenc mondatomat, amit n+1 számú gyerekkel rendelkező nőknek szoktak szegezni, ahol n>=2. Nem szűk családi körben, hanem mondjuk rég látott ismerősök, akikkel összefutnak az utcán. 1. Nahát, ennyi gyerek?! És egy apától? Hát igen, képzeld, nekem speciel tényleg. De… Tovább »

A téli szünet után nem valami vidám dolog újból iskolába járni, legalábbis a gyerekeimen ezt látom. Nagyon távolinak látszik a nyár, bár azzal biztatjuk őket, hogy a holtponton átlendültünk, nézzétek, most már minden nap egy kicsivel tovább van világos – de a naptár könyörtelen, a január az január. Persze, én könnyen beszélek, nekem repülnek a… Tovább »

Négyen vagyunk barinők a suliban. Öribarik. Mindig együtt vagyunk szünetekben, mindent megdumálunk, néha még óra alatt is levelezünk. Mondjuk, amikor Szandra hiányzik, Annával és Bertával megbeszéljük, milyen hülye is tud lenni Szandra. Amikor Anna hiányzik, Bertával és Szandrával megbeszéljük, milyen hülye is tud lenni Anna. Amikor Berta hiányzik, Annával és Szandrával megbeszéljük, milyen hülye is… Tovább »

Az ember fiatal korában még mindent tud. Tudja, hogyan kellene gyereket nevelni, az ő szülei éppen mit csinálnak rosszul, mi az, amit majd ő biztosan másként tesz, és melyek azok a mondatok, amelyeket hótziher, hogy soha nem vág a gyereke fejéhez. Igaz? És akkor most nézzünk szembe őszintén magunkkal: előfordult, hogy kicsúszott a szánkon egy-egy… Tovább »

Zsófi lányom most, a 11. szülinapjára egészen különleges ajándékot kapott: Micit, ezt a fantasztikus, aranyos babát. Aki csak meglátja, meglepetten kiált fel, hogy te jó ég, ez milyen aranyos, nézegetik, forgatják, nevetnek. Azt hiszem, ez benne a legvarázslatosabb: mosolyt csal az arcokra. Egy ismerősöm, miután mutattam neki Micit – aki egyébként készítője után kapta nevét… Tovább »