Mai Móni

A lábadozó gyermek kívánsága

Bálint fiam hétfő este került kórházba, akkor műtötték, a keddi napot bent töltötte, és szerdán már haza is küldték. Amikor felhívott, hogy mehetünk érte, kérte, hogy egy ezres feltétlenül legyen nálunk, a könyöktámaszos mankó ennyibe kerül. – Nem darabja ennyi? – kérdeztem, túl olcsónak találva az árat. – Nem, anya, szettben 990. Szóval szettben vettük… Tovább »

Nálunk mindig történik valami

Ma reggel már gyanús voltam a keszthelyi kórház sebészeti osztályán vizitelő orvosnak, mert néhány napja a sürgősségin Nóra lányom ájulása miatt futottunk össze, előtte pár hónappal épp nála voltam a a térdeimmel, korábban Bence vakbélgyulladása okán találkoztunk, még régebben meg Zsófival jártam ott. Szóval, ha ezt a képet így nem is rakta össze, de szerintem… Tovább »

Nagy dolog a nagydolog

Az ember csak rendkívüli helyzetekben jön rá arra, hogy az amúgy magától értetődő dolgok mennyire fontosak, s hogy a hiányuk micsoda problémákat tud okozni. Azt hiszem, a kórház az egyetlen hely a világon, ahol mérhetetlenül tudnak örülni – és most elnézést kérek – kakinak, pisinek és szellentésnek, hiszen a szervezet normális működését jelzik, a gyógyulási… Tovább »

Miről álmodik az éhező vakbeles?

Bence szerda dél óta nem evett. Aznap este óta van kórházban, és csütörtök estig azért nem kapott semmit, mert bármikor sor kerülhetett a vakbélműtétre, a műtét óta meg azért, mert amíg…hogy is mondjam…materiális jelét nem adja annak, hogy bélműködése újra normális, nem lehet.Szegénykém, most már nagyon éhes.Ma reggel, amikor felébredt, azt mondta nekem:– Anya, ha… Tovább »

És megint a baj

Bence tegnapelőtt kórházba került vakbélgyanúval. Bár minden jel arra mutatott, hogy mégsem lesz ez komoly, tegnap este a sebész döntése alapján megműtötték – mint kiderült, nagyon is indokoltan.A műtét nem volt teljesen komplikációmentes, de szerencsére ma már minden rendben van. Bár a seb természetesen fáj, a humora visszatért, a kedélye jó, amin Bud Spencer filmekkel… Tovább »

Zsófi inhalál

Csak ülök…és inhalálok/ inhalálok, inhalálok – énekeltem Zsófinak, aki nem ismerte ezt a dalt. Magát az inhalálást sem sokszor gyakoroltattuk vele, de nonszensznek éreztem, hogy a köhögésre egyből antibiotikumot adjunk, ezért felülbíráltam az orvos rendelkezését, és a gyógyszer helyett kamillás gőzölést iktattunk be naponta háromszor. Ezen kívül mindig sikerrel alkalmazzuk a Virágtól tanult mézes kakukkfűszirupot,… Tovább »

Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom

Meghalt a mamám.Tegnap.80 éves volt.Amikor hétfőn meglátogattam, nagy műtét előtt állt, kétséges volt, hogy egyáltalán túléli-e, azonban attól sokkal jobban tartott, hogy ha igen, akkor utána mi vár rá. Hogy az az idő, amit ezzel hozzátesznek az életéhez, vajon nem csupa szenvedést hoz-e?Szerdán, bár elkezdték a műtétet, amit terveztek, azt a betegség előrehaladott állapota miatt… Tovább »

Jelentkeztem

Tegnap volt a felsőoktatási felvételi lapok beküldésének határideje, és hát újfent előtört tanulási vágyamnak engedve jelentkeztem ide a helyi egyetemre, turizmus-vendéglátás szakra. Így tér(het, ha sikerül) vissza a varga a kaptafához… Amint azt már néhányszor megemlítettem, középiskolai végzettségem vendéglátóipari. Utána egy huszárvágással teológus lettem, majd kilenc év újságíróskodás után posztgraduális képzés keretében e szakmában szereztem… Tovább »

Derült égből…

“Anya, nekem még soha életemben nem fájt így a hasam” – panaszkodott Zsófi tegnap délután. Lefeküdt az ágyába, és sírdogálni kezdett. Melléfeküdtem. – Ez így jó, ha simogatom? – Nem… – mondta bágyadtan, de a kezemet a hasán tartotta továbbra is. A fájdalom nem szűnt, este elmentünk az ügyeletes gyerekorvoshoz, aki vakbélgyanúval a kórházba küldött… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!