A Google-nak köszönhetően az elmúlt pár napban megelevenedett előttem életünk 2009-től 2015-ig tartó szakasza. Ugyanis figyelmeztetést kaptam az e-mail fiókomban, hogy  a rendelkezésemre álló 15 GB tárhely 98 százaléka megtelt, ha így megy tovább, akkor rövidesen nem fogok tudni további e-maileket fogadni,  így aztán elkezdtem a törölgetést legrégebbieknél, és úgy haladtam időben előre. Két nap… Tovább »

Tisztában vagyok vele, hogy a gyógyszerrel vagy gyógyszer nélkül kérdés rendkívüli indulatokat vált ki, az internet népe rendszeresen egymásnak esik emiatt. Nekem semmiféle vitaindító szándékom nincs, mindössze az elmúlt két évtized tapasztalatát osztom meg veletek. Leszögezem: nem vagyok mintabeteg. Meg a beteg gyerek – orvosi szempontból – mintaszülője sem voltam soha. Először is, családunk egyik… Tovább »

Magam is meglepődöm azon, mennyire nem foglalkozom a saját bajaimmal. Nem is tudom, pontosan hány éve történt, hogy elmentem trambulinozni a gyerekekkel. Nagyon élveztem, ám egyszer csak rottyant egyet a jobb térdem. Mivel különösebb fájdalmat nem éreztem, trambulinoztam tovább. Másnap reggel felkeltem, és alig ismertem rá a térdemre, akkorára volt dagadva. Orvoshoz? Á, dehogyis, minek,… Tovább »

Emlékeztek Flórára? Ő az a hatéves kis hős, akinek a szülinapi tortáját mutattam meg nektek. Mivel csontvelő-átültetésen esett át épp a szülinapja előtt másfél hónappal, ezért a tortáját meghatározott alapanyagokból, különös gondossággal kellett elkészíteni.  Akinek volt a környezetében hasonló eset, az tudja, akinek nem, az jobb, ha nem tudja meg, mivel is jár egy ilyen… Tovább »

Mit tehet az ember, ha a hatodik szülinapja épp a csontvelő-átültetés után nem sokkal éri? Hát ünnepel. Igaz, nem úgy, ahogy más hatévesek. Ha szerencséje van, már épp kijöhet a steril szobából, amelynek több, mint egy hónapon át rabja volt. Igazából, már az is mázli, hogy rabja lehetett, hogy a testvére megfelelt, mint csontvelő-donor, és… Tovább »

Zsófival, a negyedikkel tapasztaltuk meg először azt, hogy milyen is, ha a családban a kicsit, a gyereket kell műteni. Amikor mi, szülők ott állunk a műtő ajtaja előtt, és mást nem tudunk tenni, mint hogy  magunkban az Örökkévalóhoz fohászkodunk, legyen minden rendben. Két szemműtéten voltunk túl, amikor 2009-ben Zsófit vakbéllel is megműtötték. Ez a korábbiakkal… Tovább »

Szomorú története van ennek a keksznek. Lányom munkatársát, aki egyben barátnője is, fájó tragédia érte: 26 hetes terhesen elvetélt, elvesztette a kisbabáját. Ráadásul több előző vetélést követően, és most már mindenki nagyon bizakodó volt, hogy ez a baba élve fog megszületni. Ráadásul, az utolsó napig a babával rendben is volt minden, erős szívhang, minden normális,… Tovább »

Amikor az egyik családtagunkról kiderül, hogy kénytelen 160 grammos szénhidrát-diétát tartani, nos, az megint feladja a leckét. Persze, leginkább az illető családtagnak. Meg mindenki másnak is, aki azt mondja, hogy “majd én is azt eszem, amit te!” Ez van, amikor könnyű áldozat, van, amikor nem annyira. A frittata azért jó, mert azt mindenki megeszi. Amúgy… Tovább »

Van egy kis biobolt itt helyben, amikor elkezdtem paleo sütiket készíteni, ott szereztem be az alapanyagokat – most, hogy már sok ilyesmit készítünk, és a nagykerek is egyre felkészültebbek paleo alapanyagokból, kevesebbet megyek oda. A minap ismét benéztem. Egy apám-korabeli férfi viszi a boltot, ami családi vállalkozás, egyébként; az elmúlt évek során megtudtam, hogy lányuk… Tovább »

Februárban végre rávettem magam, hogy elmenjek a keszthelyi Egészségfejlesztési Irodába. Hallottam már róla, hogy van ilyen, de valahogy sosem akartam szembesülni a cudar valósággal, hogy hogy is állok én egészségileg, meg mit is kéne változtatni. Mert úgy gondoltam, tudom én azt anélkül is. Állómunka, kevés mozgás, ittfáj-ottfáj, húdekövérvagyok, a szokásos. Nos, most azt mondom, aki… Tovább »