Amikor néhányszor megemlítettem a férjemnek, hogy jó lenne ide egy macska, a fajjal szemben érzett ellenszenve mellett mindig azt fogalmazta meg, hogy “a Manci széttépné”. Valóban, minden jel erre utalt olyankor, amikor az udvarunkba tévedő cicákat Manci – a mi kétéves csoki labradorunk – hörögve kergette, amíg csak el nem tűntek a kerítés túloldalán. –… Tovább »

Rengeteg esemény történt a héten, nagyon sok új feladat, kihívások, leküzdendő akadályok, erre, csak hogy még nehezítsünk egyet a pályán, befogadtunk egy kiscicát. Neve is lett hamar: Pedro Pascal. Nyolc perccel később már csak Pepe. A fenti képen megérkezése utáni órában látható, nagyon rémült volt, és tulajdonképpen a függöny mögött tanyázott, ahonnan néha előszedtük, simogattuk,… Tovább »

Ma délelőtt felhívott egy, a szívemnek nagyon kedves házaspár egyik tagja, hogy eljönnének a cukrászdába sütiért, mert képzeljem el, ma 50 éve, hogy találkoztak, és szeretnék megünnepelni. 50 éve találkoztak! Én még nem is éltem annyit, pedig már nem vagyok tinédzser. Kérdeztem is tőlük, amikor aztán megérkeztek, hogy ilyen pontosan emlékeztek arra a napra? Igen,… Tovább »

Nem tudom, lehet-e annál nagyobb elismerést kapni bloggerként, mint hogy az ember lánya az ő hőn szeretett ifjú férjének az anyja blogjáról főz. Mármint, a blogger lánya a saját anyjáéról, értitek.Az életünk szülőkként nagyon érdekes szakaszba érkezett: ez az elengedés ideje. Hát, komolyan mondom nektek, tíz évvel ezelőtt el nem tudtam képzelni azt, hogy azért… Tovább »

Régi olvasóim talán emlékeznek rá, kicsit több, mint két éve tragikus véget ért előző kutyánk, Bogyó élete. Elütötte egy autó. Sírtunk, persze. Aztán egy idő múlva a gyerekek elkezdtek jönni azzal, hogy jó lenne egy újabb kutya – a diskurzus és a tettek mezejére lépés közti történéseket leírtam ITT. A vége az lett, hogy Manci,… Tovább »

Kell, hogy legyenek hagyományaink. Persze, csak akkor, ha azok nem kötnek gúzsba, és nem teherként nehezednek ránk. A mi családunkban ilyen hagyománnyá vált az, hogy minden évben, szeptember elsején lefotózzuk a gyerekeket. Az alap koncepció az volt, hogy iskolába induláskor; de aztán az élet úgy hozta, hogy 2016-tól minden évben úgy mentünk nyaralni, hogy a… Tovább »

Nagyobbik lányom, Nóri, akiről nemrég meséltem, hogy férjhez ment, a minap a következő üzenetet küldte:   Egyből eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt futott a blogon Fa Kinga pénzügyi tanácsadó rendkívül értékes sorozata, összesen 9 rész, amelyben pontosan ebben a témakörben adott nagyon sok gyakorlatias tanácsot, tippet. Szóval, ha valaki a lányomhoz hasonló cipőben jár,… Tovább »

Szívügyem, vagy inkább, mondhatom a kollégáim nevében is, szívügyünk, hogy a kisgyermekekkel cukrászdánkba érkező szülők is nyugodtan tudjanak kávézni, sütizni. Éppen ezért, már a két évvel ezelőtti nyitásunkkor létrehoztunk egy aranyos gyereksarkot, amit több kedves vendégünk meg is töltött jobbnál jobb játékokkal, és hálás szülők sokasága mondott nekünk köszönetet az ötletért, mert tényleg nyugodtan tudtak… Tovább »

Hát ez is eljött, legidősebb gyermekünk, Nóri végleg kirepült a fészekből, a múlt héten férjhez ment, és innentől már ugye elsősorban a férjéhez tartozik, mi pedig szépen hátrébb léptünk, ahogy kell. Az esküvő hetében olyan érzelmi szélsőségeket éltem meg, mint még soha, vagy nem is tudom, talán nagyon régen. Elkapott az “állítsátok meg a világot,… Tovább »

A Google-nak köszönhetően az elmúlt pár napban megelevenedett előttem életünk 2009-től 2015-ig tartó szakasza. Ugyanis figyelmeztetést kaptam az e-mail fiókomban, hogy  a rendelkezésemre álló 15 GB tárhely 98 százaléka megtelt, ha így megy tovább, akkor rövidesen nem fogok tudni további e-maileket fogadni,  így aztán elkezdtem a törölgetést legrégebbieknél, és úgy haladtam időben előre. Két nap… Tovább »