Az ember csak rendkívüli helyzetekben jön rá arra, hogy az amúgy magától értetődő dolgok mennyire fontosak, s hogy a hiányuk micsoda problémákat tud okozni. Azt hiszem, a kórház az egyetlen hely a világon, ahol mérhetetlenül tudnak örülni – és most elnézést kérek – kakinak, pisinek és szellentésnek, hiszen a szervezet normális működését jelzik, a gyógyulási… Tovább »

Bence szerda dél óta nem evett. Aznap este óta van kórházban, és csütörtök estig azért nem kapott semmit, mert bármikor sor kerülhetett a vakbélműtétre, a műtét óta meg azért, mert amíg…hogy is mondjam…materiális jelét nem adja annak, hogy bélműködése újra normális, nem lehet.Szegénykém, most már nagyon éhes.Ma reggel, amikor felébredt, azt mondta nekem:– Anya, ha… Tovább »

Bence tegnapelőtt kórházba került vakbélgyanúval. Bár minden jel arra mutatott, hogy mégsem lesz ez komoly, tegnap este a sebész döntése alapján megműtötték – mint kiderült, nagyon is indokoltan.A műtét nem volt teljesen komplikációmentes, de szerencsére ma már minden rendben van. Bár a seb természetesen fáj, a humora visszatért, a kedélye jó, amin Bud Spencer filmekkel… Tovább »

“Anya, nekem még soha életemben nem fájt így a hasam” – panaszkodott Zsófi tegnap délután. Lefeküdt az ágyába, és sírdogálni kezdett. Melléfeküdtem. – Ez így jó, ha simogatom? – Nem… – mondta bágyadtan, de a kezemet a hasán tartotta továbbra is. A fájdalom nem szűnt, este elmentünk az ügyeletes gyerekorvoshoz, aki vakbélgyanúval a kórházba küldött… Tovább »