Rendszeresen adok kölcsön könyvet, aztán vagy visszakapom, vagy nem*.  Persze, elfelejtem, kinek mit adtam, pedig amikor odaadtam, úgy éreztem, hogy nagyon az eszembe véstem a pillanatot, és emlékezni fogok rá hónapok múlva is, hogy például Efrájim Kishon Tengeribeteg bálnáját a sógornőmnél hagytam. Na jó, erre egészen véletlenül emlékszem, de fogalmam sincs, hogy kinél van Bacher… Tovább »

Nálunk itt a városi könyvtárban folyamatosan kiárusítják a régi-régi könyveket, amelyek számára nincs hely, mert a kutya sem nézett rájuk már ezer éve, vagy mert a történelmi-politikai változások okán újfent megmérettettek, és most valahogy kevésnek találtattak. Időnként kincsre lel köztük az ember. Például a méltatlanul feledésbe merült Tabi László Őszintén szólva című kötetére, amely tény előtt… Tovább »