Ma elhatároztam, hogy reggel, első feladatként elintézem, amit nagyon utálok: elmegyek a bankba, és letudom a napok óta halogatott számlaügyet. Az összeszedetté válásomban ez is egy sarkalatos pont: le kell számolnom a halogatással. Sajnos, meglehetősen nagy affinitásom van rá (amit ma megtehetsz, az ráér holnap is), úgyhogy nem kis kihívás ez nekem. De elhatároztam, hogy… Tovább »

Az utóbbi időben nem sokat szóltam házőrzőnkről, Bogyóról, aki felelőssége teljes tudatában őrködik éjjel-nappal biztonságunk felett. Akik régóta követnek, találkozhattak azzal az írásommal, amelyben még a kutyakérdésről elmélkedtem, és elmeséltem, mennyi kudarcunk volt már ilyen-olyan meggondolatlan kutyabefogadások miatt. Aztán jött 2011 karácsonya, és megérkezett Bogyó – akiről akkor még azt hittük, puli és valami keveréke,… Tovább »

Mindig elfelejtem, hogy vannak olvasók, akik csak legfőképpen a kutyával kapcsolatos információk miatt nézegetnek be a blogra, számukra adós maradtam egy jelentős esemény említésével: megnyírtam Kishajú Nagyhajú Torzonborzont.Itt meg lehet tekinteni, milyen volt, és megpróbáltam lefényképezni milyen lett, de Bogyó sehogy sem akart rendesen modellt állni. Vagy a kezemet nyalogatta… Vagy behúzódott egy szék alá… Vagy… Tovább »

A minap a postás gyanútlanul jött befelé az udvarunkon át a házhoz, ahogy szokott máskor is, ha aláírandó küldeményt hoz. A kutya minden jövevénynek örül, persze ugrál, és boldogságában pisil. Örült a postásnak is. Annyira, hogy felugrált a kezéhez, és valahogy úgy sikerült lekarmolnia, hogy szegény jóember keze vérzett rendesen. Be is kellett ragasztani.Tegnap aztán… Tovább »

A tegnapi poszt végén feltett, a lökdösődésre vonatkozó kérdésemre az egyik kommentelő azt írta, hogy mennyire utálja az Aldiban a pénztárnál a rendszert, hogy egyrészt, lehetetlenség olyan gyorsan kapkodni a cuccot, ahogy a pénztárosnő áthúzza a leolvasón, másrészt meg nincs is hely a feltorlódott holminak. Hát bevallom, ez engem is annyira bosszant, hogy már egyszer… Tovább »

Újabb két rövid epizód kiskutyánk életéből. Az első: kaland a rettenetes porszívóval. A minőségért elnézést kérek, de nem túl könnyű egyik kézzel porszívózni (legalábbis úgy tenni), a másikkal meg videózni.A második felvétel bizonyítja, hogy nem mindig engedelmeskedik a kis piszok. Az a kis borz-figura volt az első játék, amit nekiadtunk, amikor hozzánk került; azt mondtuk… Tovább »