Férjem nagynénje, a nagyszerű Kataliszt és In memoriam Gábor Miklós blogok szerzője nem feledkezett meg rólam, amikor a közelmúltban egy 1950-es Színház és mozi c. lapban (márc. 19-i szám) a Szabónés posztok témájába illeszkedő cikket talált “Tervszerűség a háztartásunkban” címmel.
A szerzője nem Pataki Mária, hanem bizonyos S.B.
Íme.
Tegnap találkoztam az állami áruházban Kata barátnőmmel, aki arról híres, hogy az üzemben élmunkás, otthon pedig mintaháziasszony. Beszélgetünk, de a közbül nézi a kezében levő cédulát és úgy vásárol. – Hát te nem tudod, hogy mire van szükséged,hogy kottából nézed – fordítom tréfára a szót. Rám néz és komolyan azt mondja: – Miért, hát másként is lehet? – Szó szót követett, megtudtam tőle – nektek is elárulom, hogy mi a jó gazdasszonyságának a titka. Azaz, dehogy is titok, sőt mint munkamódszert adta át nekem. Tehát. Van a konyhájában egy blokk, arra mindent felír, ami fogytán van, azaz nem, amikor elfogyott, hanem amikor fogytán van és nemcsak a főznivalóról van ám szó, hanem a mosáshoz, takarításhoz, varráshoz valót, egyszóval mindent és azt egyszerre vásárolja meg. Ám ez csak az egyik fele a dolognak! Mielőtt főzni, mosni, varrni kezdene, mindent a kezeügyébe készít, soha a munka mellől el nem megy ezért vagy azért, mert ezzel több idő telik, mint a munkával magával.
– Bizony tervre otthon is nagy szükség van – folytatta barátnőm. – Mi 1947 augusztusában megcsináltuk a férjemmel a hároméves tervet, két év és négy hónap alatt teljesítettük és most csináltuk meg az ötéves tervet. A mi kis tervünk igazodik a nagy tervhez, az egész ország tervéhez. Remélem, hogy azt is négy év alatt teljesíthetjük. Magába foglalja ez a terv az egész életünket, meg a két gyerekünkét is. Hogy mi van a mienkben? Nem tudom, hogy érdekes-e, hiszen mindenkinek más és más a terve. De azért úgy nagyjából elmondom. Kaptunk kétszobás lakást egy szép, új házban. A régi bútorunkat vasárnaponként rendbe hoztuk, új bútor van az ötéves tervben. Vettünk rádiót, lefizetésre, az első évben lefizetjük, vettünk varrógépet, azt már letörlesztettük. A nagyobbik lányomnak, aki közgazdasági középiskolába jár, írógépet, a háztartásunkba egy olyan háztartási gépet vettünk, amely mindent elvégez (azért marad ám még nekem is tennivalóm). Mind a négyen télikabátot vehettünk a hároméves tervben. Az ötévesben felöltő, férjemnek öltöny, nekünk nyári és téli ruhák, cipők szerepelnek. Vettünk 20 kötet könyvet, de még legalább ugyanannyival akarjuk kiegészíteni kis könyvtárunkat. Új otthonunkba több mindent terveztünk még, de főleg a gyerekek továbbtaníttatása, művelése, a kisebb hegedülni is tanul, mert nagyon tehetséges és nem utolsó sorban a magunk szellemi továbbfejlesztése áll az előtérben. színház-, hangversenybérlet, a gyerekeknek sportlehetőség és nyaralás, amelyhez az állam már két nyáron hozzájuttatott, remélhetőleg jövőre is mehetünk. Egyszóval életünk ötéves tervén belül kiteljesedik legmerészebb álmunk. Természetesen, ehhez szükséges, hogy a munkánkat jobban és még jobban teljesítsük, mert csakis így nyerünk jogot az emelkedő életszínvonalra.
S.B.
Azon gondolkodtam, vajon milyen lehet az a háztartási gép, amelyik mindent elvégez? Most miért nincs ilyen?!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nekem is rögtön a háztartási gépen akadt meg a szemem. Kár, hogy nem részletezi. Vagy lehet, hogy a bejárónő álneve volt a “háztartási gép”? 🙂
Nem tudom elhinni, hogy ezt valaki akkoriban komolyan vette. Így, ilyen formában ez szerintem teljesen irreális, és nagyon “kilóg a lóláb”.Nem mintha a mai női magazinokban ne lennének tömegével marha nagy hülyeségek leírva, úgy hogy közben érezhető, mi az az “elfogadott” nőideál, anyakép, akármi, amit sugallni akarnak. Éppen csak ezt most már nem a Párt, hanem sok minden más befolyásolja (üzlet, divat, marketing, mit tudom én…)
Móni: :)Goba: teljesen így van… Ugyanakkor van az anyagban egy követendő dolog: a műveltség, a tanulás felemlegetése és fontosnak tartása – ez az, ami a mai ilyen típusú cikkekből, és egyáltalán az egész közfelfogásból hiányzik, sajnos.
Lehet, hogy ki fogok lógni a sorból, de nekem ez tetszik. Na nem olyan részletekre bontva, mint hogy mennyi ruhát, könyvet kellene venni. Viszont maga az alap gondolat jó. Főleg azoknak a pároknak lehet hasznos egy “stratégiai terv” elkészítése, akik pl friss házasok, vagy most rendeznek be egy háztartást.
Bár nagyon nem szeretem a kommunizmust, és azt a nosztalgiát, ahogy sokan visszasírják…de ez a cikk nagyon is sok üzenetet hordoz, amit érdemes lenne átültetnünk az életünkbe. Például, hogy nem kell mindent egyszerre megvenni, érdemes kivárni (háztartási gépek, szórakoztató elektronika), nem kell minden évben világkörüli útra vágyni, jó lehet a közeli tónál is piknikezni…Én ezt nem 5 éves tervnek, és a haza építésének hívom, hanem elégedettségnek. legyen elég annyi, ami van (ne vágyj elérhetetlen dolgok után)…