Kamaszhatárok

Kedves szülőtársak! Van itt egy kis segítség a tinédzserkor útvesztőjében nekünk, akik őrlődünk ezen életkor által elénk állított dilemmák miatt – mikor mondjunk igent, és hogyan mondjunk nemet a kamaszoknak?
Nos, pont ez az alcíme Dr. John Townsend könyvének, a Kamaszhatároknak, amely idén jelent meg a Harmat Kiadó gondozásában.
A szerző egyből rátapint a lényegre – nem véletlenül: bevallása szerint nemcsak pszichológusi minőségében találkozik a jelenséggel, hanem nap mint nap gyakorlatozik a témában, lévén, hogy két kamasz gyereke van.
Nekem is. Két kamasz, egy kiskamasz, meg a Zsófi.
És bár mondtam már itt, a blogon is, hogy tartsuk szemünket a célon, és ne feledjük, hogy ez a kor csak átmeneti állapot, hálás vagyok a gyerekeimért – szerintem elég jól vesszük az akadályokat.
A gyereknevelésben az a legnehezebb, hogy csak úgy húsz év múlva derül ki, jó munkát végeztünk-e szülőkként. Sikeres felnőtt lesz? Képes normális párkapcsolatra? Megállja a helyét a nehézségekben?
A kamaszkor vízválasztó, hiszen a szülőkről való leválást készíti elő. A tizenéves azt hiszi, már nagy, miközben mi, a szülei nagyon jól tudjuk, hogy még jónéhány évig nem az. De elkezdi feszegetni a határait, egyre több önállóság kell neki, egyre több jog, az érdekek, a vélemények és az elképzelések ütköznek, és ez előbb-utóbb valakinek fáj.
Számomra ez a könyv azért jelentett nagy segítséget – köszönöm itt is Erikának, akitől kaptam -, mert megerősített abban, hogy jól csináljuk.
De mit is mond a szerző?
A tizenéveseknek szükségük van korlátokra. Nyilván, ennek pont az ellenkezőjét, minél több szabadságot szeretnének. Azonban pont ez az időszak az, amikor meg kell tanulniuk, hogy annyi szabadság jár, amennyivel jól, azaz felelősen tudnak élni.
Nekünk, szülőknek azt kell belátnunk, mikor válunk túl korlátozókká, illetve mikor muszáj nemet mondanunk. Nem könnyű feladat ez, nem is csoda, hogy időnként elbizonytalanodunk, tanácstalanokká válunk. De – és ebben nyújt segítséget a könyv – van megoldás a problémákra. Pedig olyanokkal foglalkozik többek között, mint a tanulási problémák, az agresszív viselkedés, az alkohol, drog- és egyéb függőségek, a megállapodások megszegése, az öltözködés, a kimenő, a dac, a tiszteletlenség, az autóvezetés, a szülők semmibevétele, az internet, a telefon, a pénz, a kedélyhullámzás, a bulizás, a szökés, a szexualitás, vagy éppen a hallgatásba burkolózás.
Az író azt javasolja, hogy először is gondoljunk vissza a saját kamaszkorunkra, és viselkedjünk empátiával a gyerekeink felé. Milyen konfliktusaink voltak a szüleinkkel? Milyenek voltak a kapcsolataink? Kik voltak a barátaink? Sportoltunk? Eljártunk szórakozni? Milyen érzelmi, és viselkedésbeli problémákkal küzdöttünk?
Ismerjük meg a tizenéves gyerekünket, beszélgessünk, hallgassuk őket; kérdezzünk, de ne faggatózzunk.Legyünk barátságosak, de határozottak és következetesek.
Ehhez szükséges, hogy mi tisztában legyünk önmagunkkal. Először is, tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk, mi az értékrendünk – ha ez megvan, akkor tudjuk azt is, mit várunk el a gyerektől.
Ne gondoljuk azt, hogy nekünk kell boldoggá tennünk a kamaszt! Arra kell törekednünk, hogy megadjuk neki az érett és kiegyensúlyozott felnőtté válás lehetőségét. A fent említett empátia nem jelenti azt, hogy azonosulunk a kamasz lelkiállapotával, és boldogtalanok vagyunk, ha ő boldogtalan.
Aztán, becsületeseknek kell lennünk; a tizenéveseknek hiteles mintákra van szükségük, és egy pillanat alatt leveszik a képmutatást. Tehát, ha az őszinteség részünkről azt jelenti, hogy adott esetben konfrontálunk a kamasszal, hát akkor ettől sem szabad visszariadni.
És persze kitartóaknak kell lennünk. Sokszor játszanak kifárasztásra a tinédzserek, és ha egyszer elérik ezzel a céljukat, akkor aztán próbálkozni fognak újra és újra. A következő képpel írja le ezt John Townsend:
“Mi, szülők vagyunk gyermekeink számára a korlát az élet kanyargós útja mellett. Elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy gyermekünk újra és újra beleütközhessen a korlátba. Erősnek kell maradnunk, hogy a tizenéves megtanulja, hogyan maradhat meg az úton. A korlát összevissza verődik, de ha működőképes, megóvja a beleütköző ifjú életet.”

A könyv ára 2500 forint. Értéke ennél sokkal több…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)