Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap a barátainkkal ellátogattunk az általunk csak “vécés”-nek nevezett kávézóba. A név nem degradáló; úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt komoly gondot jelentett Keszthely városának, hogy turizmus ide, Balaton gyöngyszeme (akkor még nem volt a fővárosa) oda, nem volt nyilvános vécéje. A kirándulók tehát kényszerűen beültek, netán besurrantak egy vendéglátó helyiségbe (lásd Bornai Tibor: Aki csak pisilni jött a cukrászdába), vagy a természet lágy ölén intézték el sürgető ügyeiket. Probléma volt tehát, ám megoldás sokáig nem.
Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a régi, Fő téren üzemelt, ám veszélyessé válása miatt lezárt nyilvános vécét úgy hozzák újra forgalomba, hogy felújítják, kávézót építenek fölé, és a vállalkozó, aki mindkettőt üzemelteti majd, járjon jól. Erre kitaláltak valami kedvező konstrukciót, úgy rémlik.
Na, hát megnyílt aztán hamarosan a Pelso névre hallgató, szép és jó hely, de számunkra márcsak “a vécés” maradt. Kedves fiatal házaspár a gazdája, nekünk ugyan nem törzshelyünk, de néha be-beesünk oda is. Mint például tegnap. És hihetetlenül finom citromos pitét ettünk.
“Ezt elkészítem én is” – tettem ünnepélyes fogadalmat három tanú előtt. Aztán ma reggel, némileg álmatagon a fülfájós kicsi, a torokfájós eggyel nagyobb gyerektől az éjszaka elszenvedett álombéli ütések és rúgások miatti alig alvástól (komolyan, az egyik rugdos, a másik csapkod: én meg ott vagyok köztük!!! Rettenetes…), bekapcsolom a gépet, és mit látok Chili&Vaniliánál? Nem, nem azt. De valami hasonlót.
Egy klasszikus amerikai sütemény, a “Key Lime Pie” receptjét közli, ami sós kekszes alapra sütött citromos krém; egyből el is határoztam, ezt ma kipróbálom, de óvatos duhajként (tekintettel kissé finnyás családtagjaimra) édes kekszből.
A tésztaalaphoz kellett:
25 dkg darált háztartási keksz
kb. 7 dkg vaj
kevés tej
Összekevertem a kekszport a vajjal, kevés tejjel, majd belenyomkodtam egy kivajazott tortaformába. Mivel üveg forma volt, langyos sütőbe tettem, és 180 fokosra állítottam a hőfokot, hogy a kekszpor egy kis kérget kapjon.
Addig kikevertem a krémet:
4 tojássárga
2 tubus cukrozott sűrített tej (340g összesen)
2 lime
1 citrom
Összekevertem a sárgákat a sűrített tejjel, belereszeltem a lime-ok héját, majd belecsavartam a levét is, plusz az egy citromét. Kivettem a formát a sütőből, és az átforrósodott kekszre öntöttem a krémet. Visszatoltam a sütőbe, és még tíz percre otthagytam. Ezalatt szépen megkötött a massza, mire kihűlt, egyszerűen tökéletes lett.
Ha nem estére készült volna el, biztosan felverek hozzá egy kis tejszínhabot. De így nem tettem…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Tegnap Chiliét mentettem el, most meg a Tiédet…Nagyon ígéretes!!!Köszi!Keszthelyen nyaraltam egész gyerekkoromban…Ott élt a nagyim, úgyhogy nagyon kedves a szívemnek! Szép helyen élsz!
Érdekes, én mostanában kezdem tudni igazán értékelni – nyaralni remek hely, de itt élni nem könnyű (na persze, Magyarországon hol az?), nagyon kevés a munkalehetőség, stb. Sokáig elvágyódtam, de aztán megbékéltem a helyzetemmel, a sokat idézett Simone Weil-mondás talált be nálam is: “Meg kel tanulnunk azután vágyakoznunk, ami a miénk.” Azt hiszem, sikerült. És abban is biztos vagyok, hogy ez alapvető feltétele annak, hogy az ember jól érezze magát a bőrében.
Esküszöm, leírtam már egyszer, hogy nagyon finom volt, és hogy az nem stimmeltek a súlyok. Minden hozzávalóból kétszer ennyit kellett volna írnod.:-)Hová lett???
Óh, Virág, ezt a hozzszólásodat csak most találtam meg… Meg is ijesztettél vele, hogy nem jók a mennyiségek, aztán kapcsoltam…:))))