– Anya, szerinted miért az a neve a felhőnek, hogy felhő?
– Ó, ezen kiskoromban én is sokat gondolkodtam… hogy mondjuk miért nem úgy hívják, hogy alma.
– Jaj hát én azt tudom! Mert az már foglalt.
Zsófival üdülünk itthon a héten, mivel az oviban megrökönyödve néztek rám hétfőn, hogy a varratszedés után, szerdán már vinném. Aztán finoman meggyőztek, maradjon csak velem, nehogy véletlenül valaki hasbarúgja az oviban, aztán baj legyen.
Hát nehogy.
Mondjuk, élvezem, hogy velem van, jól elvagyunk, a fentihez hasonló gyöngyszemeket potyogtat nap mint nap. Bár a beszélgetéseink zöme a férjhezmenés és a gyereknevelés témakörénél kezdődik vagy landol, úgymint:
– Szerinted én is férjhez fogok menni?
– Hát, ha megtalálod azt, akit igazán tudsz szeretni, biztosan.
– Az igaz szerelmemet, ugye? Mint a Shrekben. És anya, ott az esküvőn megkérdezik, hogy akarod e… és akkor azt kell mondani, hogy igen?
– Hát, ott van az utolsó lehetőség, hogy valaki még meggondolja magát. Aztán ha kimondja az igent, akkor már ki kell tartania a párja mellett.
– Tudom, tudom! Mellette kell lenni jóban, rosszban, egészségben, betegségben. Benne volt a 101 kiskutyában. És anya, szerinted nekem lesznek gyerekeim?
– Persze, biztosan. Mennyit szeretnél?
– Tízet. Hogy olyan sok édi pici babám legyen… De anya, nehéz dolog gyereket nevelni?
Na, szóval ilyenek.
Meg aztán főzni is segít (…) nekem, ma például hasznossá tette magát az almás pite tésztájának gyúrásában. A recept anyósomtól származik, egyszerű, gyors, nagyon finom.
Hozzávalók a tésztához:
60 deka liszt
25 deka Rama (a mama receptje szerint, de persze ez hit/ízlés/vérmérséklet szerint lehet vaj)
fél kk só
5 ek cukor
1 sütőpor
2 tojás
2 ek tejföl
Töltelék:
kb. 1,5 kiló alma
cukor
fahéj
A lisztet átszitáljuk, összekeverjük a cukorral, a sóval és a sütőporral. Beletesszük a vajat/margarint, és a két tenyerünk között addig morzsoljuk át, amíg nagyjából egynemű anyagot nem kapunk. A közepében mélyedést alakítunk ki, beleütjük a tojásokat, és a “kráter” átmérőjét folyamatosan tágítva, egyre több lisztet keverünk a tojásba, mígnem már az egésszel összevegyítjük. Hozzáadunk 2 ek tejfölt, és öszegyúrjuk a tésztát. Ne legyen túl lágy, ragadós. Nagy gombócot formálunk belőle, majd megpróbáljuk pontosan elfelezni.
Az almát meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük.
A tészta egyik felét a nagy tepsi méretére nyújtjuk, belefektetjük. A reszelt almát kezünkkel kicsavarjuk, így osztjuk el a tésztán egyenletesen. Megszórjuk fahéjjal, ízlés szerint cukorral (kb. 15 deka), majd a tészta másik kinyújtott felét rátesszük, a széleket lenyomkodjuk. A tészta tetejét villával megszurkáljuk, tojással megkenjük, és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 35-40 perc alatt megsütjük.
– Anya, szerintem te nagyon jó anyuka vagy!
– Miből gondolod?
– Hát, mert bírsz négy gyerekkel. Hú, remélem, én is bírok majd az enyémekkel…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
🙂
Szia,és a margarint/vajat mikor tesszük bele? A tojás előtt kell belemorzsolni?Előre is köszi a választ. 🙂
ÚÚÚÚÚÚÚÚ, az kimaradt, javítom! Köszi!
:)) Na latod,ezekert a beszelgetesekert megerte hogy otthon marad meg egy darabig.Ovono reven en igazat adok az ovoneniknek,nem eri meg kockaztatni.
Én is úgy érzem ám…:)))Annyira aranyos dolgokat mond,szívesen hallgatom.
Irigyellek..olyan gyorsan megnőnek! Ami persze jó, de a picikkel lenni is olyan nagyon szuper:)))Édes kis szája van Zsófidnak!
Úgy szeretem az ilyen beszélgetéseket! Mi is szoktunk ilyeneket diskurálni, csak már 15 éves korra ez egy kicsit átalakul. Pl. ilyenre: “Anya, ha majd divattervező leszek, megengeded, hogy az esküvőmre én tervezzem a Te ruhádat is?” Mert az teljesen egyértelmű, hogy a sajátját, ő tervezi majd. Sőt, néhány skiccet őrzök már, úgy óvodáskortól kezdődően. Mert a lányoknál ez az örökzöld téma. :))) A fiúknál más, de ők is nagyon aranyosak tudnak lenni.
Ezért megérte,hogy otthon maradt veled:)Olyan jó így velük lenni, ezek a “külön” idők aranyat érnek, persze az is jó ha egyszerre mondja az összes a mondókáját,azok is vidám percek tudnak lenni.Bár nálunk a fiam mellett a két lány olyankor kevésbé jut szóhoz,de élvezem őket.
Trinity, tegnap este azt mondta, lefekvéskor: csak abban bízom, hogy ha megszülöm a gyerekeimet, nem lesznek szemtelenek. Hú, csak azok ne legyenek, szemtelenek. Hát, mondom, rajtad múlik, hagyod-e, hogy szemtelenkedjenek. Hmmm, igaz, mondja, ha először, nem, másodszor, vagyis, ha harmadszor szólok neki, és még mindig nem fogad szót, negyedszerre már sajnos el kell vernem őket…
Alíz, az én nagyobbik lányom is hasonló irányba gondolkodik!Moha, azért az vicces, hogy a fiú mellett nem jut szóhoz KÉT lány!!:))Egyébként az ilyen külön időket én is nagyon szeretem, mindegyikkel. Nincs versenyzés a figyelemért, csak önmagukat adják olyankor tényleg.
Fú, Móni! Nagy Hillsong rajongó vagyok és ez a dícséret most betalált……(igen nehéz éjszakánk volt a kicsivel és igen nehéz reggeli ébredés a nagyokkal). Naszóval most jól kibőgtem magamat.
:)Akkor már érdemes volt felrakonom.:)
Jó volt a vezetésed!!!!! :DJa és pont almáspitét szeretnék holnap gyártani a srácokkal, szóval kipróbálom a tiédet.
Próbáld csak ki, tényleg jó kis recept.
Először kukkantottam be ide. A tegnapi bejegyzésed címe miatt. Mert nekem is van egy kicsi zsófi lánykám akivel a tegnap pont de pont ilyen almás sütit készítettünk közösen a nagymamám receptje alapján,a mi teljesen megegyezik ezzel. És bár enm olvastam csak ezt az egy bejegyzést, a keresztyén zene beszúrásából biztos vagyok benne, hogy még sok minden közös az életünkben…Sok erőt a sok gyerekhez!!!
:))Viszont kívánom!!
Ez nagyon aranyos. Olyan jókat tudnak mondani a gyerekek. Én is élvezem az unokámmal való beszélgetéseket és a sütéseket.
Jókat tudnak mondani, és az ember azt hiszi, hogy na, ezt sosem felejtem el. Pedig de. Még a legjópofább szövegeket is. Vagy azt, hogy ezt most melyik is mondta??
Mennyi ideig főzted? Én úgy tudom, hogy órákig kell. Zizimama