Mindig azt hittem, hogy a madártej afféle hungarikum, mint a mákos guba; erre kiderül, hogy francia származású, lánykori neve “oeufs á la neige”. Gyerekkoromban meglehetősen gyakran ettem, ám én magam nem készítettem sokszor. Tudom is az okot: nem szeretek a habgaluskákkal pepecselni. Mert gyönyörű, amikor épp fő a tejben, de olyan illúzióromboló, hogy utána összeesik. Én egyébként a habot nem is nagyon szerettem rajta soha, a vaníliamártást viszont annál inkább.
Az igaziban nincs liszt, pudingpor, keményítő: a krém sűrűségét a rengeteg tojássárgája adja. Ne sajnáljuk belőle. Házitejből készítem, olyanból, amiről nem szedtem le a tejszínt; aki ezt nem teheti, az adjon plusz tejszínt a tejhez.
Hozzávalók:
2 liter tej
15 tojás
2 vaníliarúd
kb. 20 deka cukor
A tejet a háromba vágott vaníliarudakkal nem túl nagy lángon feltettem melegedni. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket 3 ek cukorral kemény habbá vertem. Amikor a tej forrni kezdett, vízbe mártott evőkanállal beleszaggattam a galuskákat, de egyszerre legfeljebb 4-5 darabot, mivel a meleg hatására szépen megduzzadnak. Egy perc után megfordítom, és a galuskák másik oldalát is főzöm ugyanennyi ideig, majd szűrőkanállal egy tálba szedem. A műveletet addig folytatom, amíg a fehérjehab tart. Amikor elfogy, a tojássárgákat összekeverem a cukorral, a lábasból néhány merőkanálnyi tejet öntök hozzá hígításképpen, majd az egészet beleborítom a forró tejbe. Pár percig főzöm csak, amíg be nem sűrűsödik, de nem forralom, nehogy kicsapódjon a sárgája, mert akkor aztán randa ikrás valamit kapok eredményül, nem vaníliamártást.
Kis tálkákba adagolom, mindegyik tetejére teszek a habgaluskából.
Van aki hidegen szereti, van aki forrón; én langyosan.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Én hidegen és sok habbal:))))
Huh… De gyönyörű!Valamelyik nap barátnőm jelentkezett be hozzám madártejre, igazi vaníliával 🙂 No tessék, itt van nálad a szuper recept 🙂
Imádom!!!! És még soha életemben nem készítettem, csak Anyukám. De már ő is nagyon rég… úgyhogy lehet itt az ideje.
Én sem csináltam soha pudinggal, viszont örökké szétestek a habjaim. Aztán megtanítottak egy trükkre: én a felvert habot rákanalazom a tányérra és a mikroban megsütöm. Vigyázni kell, hogy ne túl sokáig süljön, de megéri az őrködés.Tökéletes lesz!
A habtitok az, hogy a tej ne forrjon. Bőven elég, ha 80 fok környékén van. Akkor nem lesz szalonnás. Fél perc egyik oldal, fél perc másik.
Szerintem csak nekigyűrkőzni nehéz… merthog ezt nem lehet otthagni, mint sok más ételt, amire csak néha ránézel — ez intenzív jelenlétet követel. De nagyon finom.:)Wise Lady, köszi az infót, legközelebb így próbálom – bár most is finom lett, nem volt rá panasz.
Én is imádom, a francia előd híre, csak legenda lehet:-)Nekem a két nagymamám, két teljesen más madártejet készített. Az egyik híg, hideget, a másik forró, sűrűt, de mindegyiknél tökéletes volt a hab.
Azt én is látom, hogy szépek, de hogy jó lett-e, azt csakis kóstolással tudom ellenőrizni :DDD
Viki, azt láttam, hogy vaníliád van neked is bőven….:))) Én is Szepy által jutottam hozzá!