Szóval, a szállodánk a Felső-Lőverekben helyezkedik el, nagyon kellemes kikapcsolódást nyújt a pihenni vágyóknak. Egyszer már jártunk itt, néhány éve, és most, bevallom, sokkal nyugodtabban pihentem, hogy tudtam, nem kell kifizetnünk 80 ezer forintot a két éjszakáért, félpanzióval… Nem tehetek róla, egyszerűen sajnálok ennyi pénzt arra, hogy két éjszakát aludjak egy idegen ágyban. Szerintem Magyarországon abszolúte irreálisak a szállodaárak, egy olyan sokgyerekes családnak, mint amilyenek mi is vagyunk (vagyis nem átlagon felüli jövedelemmel rendelkezünk) elérhetetlen akár csak egy közös hétvége is. Van, aki egy hónap alatt keres annyit, mint amennyibe ez a két éjszaka került volna – nekem ez nyomasztó érzés, azt kell mondanom. Úgyhogy újfent hálákat rebegtem magamban a Mindenhatónak, hogy nekünk juttatta ezt a remek lehetőséget, illetve a főzőverseny szervezésében közreműködő barátaimnak, akiktől a fődíj ötlete származott.
A hotel minimál stílusban berendezett, ízléses. A szobák is egyszerűek, ami érdekes, hogy nincsenek franciaágyas szobák, csak kétágyasak – össze kellett tolnunk a két ágyat, ám az éjjeliszekrények fixek, azaz egyikünknek le kellett mondania az ágyban olvasás luxusáról. Nem én voltam az…
Miután lepakoltunk a szobában, fürdőruhát öltöttünk; a gardróbszekrény mellett elhelyezett egészalakos tükör megerősített a fogyókúrát illető elhatározásomban, nem láttam ilyen brutálisan a valóságot még. A szálloda biztosít minden vendég számára fürdőköpenyt, ebben sasszéztunk el a liftig, majd a lifttel a wellness részleg szintjére süllyedtünk. Itt elsősorban a szaunára összpontosítottunk, hihetetlenül jólesett, noha nem volt túl forró, csupán nyolcvanegy-két fokig melegítették fel.
A wellness részleg amúgy nem nagy, a szálloda méretéhez képest parányinak is nevezhetném; egy úszómedence, “ruhás” és natúr szauna, gőzkabin (amiben mi épp nem találtunk túl sok gőzt), sókamra, infraszauna található benne, továbbá különböző masszázsok vehetők igénybe pluszként. Ennek ellenére egyik alkalommal sem volt tömeg, amikor mentünk.
A délutáni felfrissülést követően vacsorázni indultunk a szálloda Borago nevű éttermébe.
Az étterem kellemes, svédasztalos; a kínálat olyan, hogy mindenki találhat magának megfelelő falatokat, legyen húsfaló, vega vagy halkedvelő.
Csak ízelítőképpen: volt “Ferenc József kedvence” leves, ami finom burgonyakrémelvest takart, füstölt marhanyelv-csíkokkal; nyírségi gombócleves, fertői halászlé, húsleves, konfitált borjúpofa sütőtökös krumplipürével, zöldséges lasagne, sült sajt zöldségágyon, párolt almaszeletekkel, milánói borjúborda, sügérszeletek vaja-citromos mártásban, Stroganoff marhacsíkok, barackos csirkemell-szeletek camambert-rel gratinírozva, reggelire kakashere-pörkölt, hurkák, kolbászok, sokféle nagyon finom sajt – és még sorolhatnám. A fehérjediéta szellemében igyekeztem minél többféle ételt megkóstolni, hogy a konyháról képet kapjak, és elégedetten álltam fel az asztaltól. A hagyományos ízek mellett ott a törekvés a modern konyha bemutatására, az ízek kellemesek, jól harmonizálnak, a felszolgálás figyelmes – egy kellemes vacsorához ennyi nekem elég. Ha valaki megkérdezné, mégis mit lehetne változtatni, egy dolgot mondanék: az úgynevezett galérián (néhány lépcsőfokkal feljebb emelt rész) az asztalok olyan közel vannak egymáshoz, hogy nemcsak az zavaró, hogy hallom a szomszédos asztaloknál zajló beszélgetéseket, hanem hogy ha a mellettünk levőt szolgálja ki a pincér, a feneke éppen a mi asztalunkhoz ér. Kicsit szellősebben kellene.
Folyt. köv.
A Sopron-fotó innen.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Még sosem voltam arrafelé 🙂 Jó kis kirándulás volt, ahogy nézem…A pincér fenekéről persze lemondtam volna :-DDD
Na, na… Attól függ, hogy milyen volt a feneke, és hogy nő, vagy férfi volt e, bár, ha pincér, akkor gondolom férfi…Várom a következő részt!:)
Jó volt olvasni!Amúgy tényleg kell egy-egy kicsi hasonló kiruccanás. Sokáig nem tudtunk mi sem kettesben elmenni valahová, de tavaly nyáron végül szakítottunk egy háromnegyed hétvégét magunknak (a kicsim még szopizott akkoriban, de megoldottuk, mert muszáj volt, az a búra már túlontúl elhomályosodott). Mi sokat játszottunk; sorra vettük a kis panzió kikapcsolódási részlegét, ping-pongoztunk, billiárdoztunk, csak azután jött wellness. 😉 Tehettük is, úgy fogtuk ki a napot, hogy senki sem volt rajtunk kívül vendég akkor.
Viki, érdemes elmenni, már csak a most következő Soproni Borház és a Harrer csokiüzem miatt is… Jut eszembe, neked ez utóbbi kötelező!!:))
Szepyke, hidd el, te is lemondtál volna róla!:))AMúgy pedig hálás köszönet a csoki és a borház-tippért, mindkettő nagyon jó program volt.
Sedith, bizony, időnként nagyon kell néhány ilyen nap. Nekünk utoljára nyáron volt benne részünk, amikor Horvátországba mentünk, csak ott elfáradtunk a sok nézelődésben. Itt most direkt nem lődörögtünk annyit.
:)Mondtam, hogy jóóóóóó lesz mindkettő!:) Örülök, hogy jól éreztétek magatokat!:)