Keszthelyi kalauz II.

Folytatom hát abszolút szubjektív ajánlómat Keszthely jó helyeiről, és bízom abban, hogy lesznek, akik hasznát veszik. Tegnap a műemlékeket, múzeumokat, és a kimondottan ebédelés céljából ajánlott – menüt kínáló – vendéglátó egységeket vettem sorra.

A Fő téren, a gótikus templom és az OTP között egy szép épületet látunk, a Pelso kávézót. Nem mellesleg az épület alagsorában található a városközpont egyetlen nyilvános vécéje, éppen ezért amióta megnyitott, egyszerűen “a vécés”-nek hívjuk a helyet. A név nem degradáló, a történetét egyszer már el is meséltem, de ha nem bánjátok, elmondom újra: úgy tíz évvel ezelőtt komoly gondot jelentett Keszthely városának, hogy turizmus ide, Balaton gyöngyszeme (akkor még nem volt a fővárosa) oda, nem volt nyilvános vécéje. A kirándulók tehát kényszerűen beültek, netán besurrantak egy vendéglátó helyiségbe (lásd Bornai Tibor: Aki csak pisilni jött a cukrászdába), vagy a természet lágy ölén intézték el sürgető ügyeiket. Probléma volt tehát, ám megoldás sokáig nem. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a régi, Fő téren üzemelt, ám veszélyessé válása miatt lezárt nyilvános vécét úgy hozzák újra forgalomba, hogy felújítják, kávézót építenek fölé, és a vállalkozó, aki mindkettőt üzemelteti majd, járjon jól. Erre kitaláltak valami kedvező konstrukciót, úgy rémlik.

Hamarosan megnyílt a Pelso névre hallgató, szép és jó hely, de számunkra márcsak “a vécés” maradt. Kedves fiatal házaspár a gazdája, nekünk ugyan nem törzshelyünk, valahogy nem esik útba, de néha azért oda is betérünk. Tegnap például örömmel láttam, hogy lecserélték a dekoratív, ám viszonylag kényelmetlen rattan bútorzatot, és helyette bőrszerű bevonattal ellátott kanapékat, székeket helyeztek el a belső térben, ami által nagyon otthonos és kényelmes lett. A kávé ugyan Segafredo, ami nekem nem tartozik a kedvenceim közé, de a tegnapi olyan finom volt, hogy el is csodálkoztam. Nagyon finom sütiket tartanak, odafigyelnek a minőségre, ezért a sokadik kísérletezés eredményeképpen Kaposvárról szerzik be a cukrász áru nagyobbik hányadát, a másik része pedig Olaszországból érkezik, fagyasztva.
További két kiváló helyet mutatnék még: mindkettő este 6-kor nyit, ami elég baj, de ez van. Az egyik a John’s Pub (Kossuth u. 46.).

Mivel jártam már igazi angol pubban (Londonban), ezért bátran  állítom: ez pontosan olyan. Na jó, nincs annyiféle csapolt sör. Viszont remek a hangulat, finomak az ételek, barátságosak az árak, a pincér, Laci pedig egy gentleman. Nagyon jók a lepények (töltött pizza-szerűségek), finomak a húsételek, egy időben például folyton baconba tekert csirkemájat ettem itt, óriási. Hangulatos a kerthelyiség.
Hasonló stílusú hely az Ánizs Art Café (Városház u.).

Még mielőtt a John’s-ba szoktunk volna, az Ánizsban jöttünk össze rendszeresen a barátainkkal. Csak jót mondhatok róla, egyszerűen azért tettük át törzshelyünket a John’s-ba, mert gyalog közelebb van hozzánk.
Nagyon hangulatos a belső tere, komoly gyűjteményt láthatunk régi szerszámokból a falakon, plafonon, erre-arra. Télen begyújtanak a kandallóba, és a tűz mellé lehet húzódni. Az egyetlen bajunk vele, hogy rettentő füstös tud lenni, de ez igaz a John’s-ra is. Cserébe viszont Illy kávét tartanak, amit én plusz ponttal jutalmazok. A tulaj maga válogatja a zenét. Ja igen, és kóstoljátok meg a töpörtyűkrémes melegszendvicset.
Segítségképpen itt a térkép:

Keszthely nagyobb térképen való megjelenítése

Végezetül egy kis retro: bennetek is nosztalgiát ébresztenek ezek a képsorok?

Folyt. köv.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)