Segítsütim története

Javában zajlik a Segítsüti árverés, szépen emelkedik a két koraszülött kórház támogatására fordítható összeg; aki szeretne, még hétfő éjfélig (egészen pontosan 23:59-ig) licitálhat finom és különleges süteményekre.
Hogy az enyém végül miért, hogyan lett az, ami, ezt akarom most elmesélni.

1. verzió

A fáradhatatlan, és hihetetlen szervezőképességgel bíró Nemisbéka június 12-én keresett meg e-mailben azzal a kérdéssel, hogy részt vennék-e az őszi jótékonysági akcióban. Megtisztelő volt a felkérés, hát persze, hogy elfogadtam; hogy mit sütök majd, arra nézve dunsztom sem volt. Azt megjegyeztem, hogy szeptember 17-én kell közzétenni a sütit.  Nyáron jöttek-mentek a mailek a többiektől, én nem nagyon tudtam hozzászólni, nem mozdult meg a fantáziám – engem a végső határidő égető közelsége mozgat meg. Így van ez, tudom magamról, ezért általában nem is túráztatom magam, amíg nem muszáj. Most, hét elején viszont már tényleg szorongani kezdtem, 17-e vészesen közelgett, a közreadott google doc-ba már szinte mindenki beírta, milyen süteményt készít. Akkor bevillant: mivel nekem van Zila kockaformám, ami azért a nagy többségnek nincs, elkészítem ezt a mákos-aszalt gyümölcsös kockát csoki ganache-sal töltve. Ötlet kipipálva.

2. verzió

Igaz, kicsit variálni kell rajta, hogy szállítható legyen, azaz nem lehet tejszínhabos a teteje, de sebaj, majd lefedem marcipánnal, mint valami ajándékdobozt, és marcipánból vágott, más színű “szalaggal” masnit teszek rá. Zseniális.
Közben annyit variáltam, hogy a tésztát nem mákkal készítem, hanem Csokiparány fantasztikus datolyás-banános-diós meglepetéskockája alapján.

16-án bevásároltam; hosszas járkálás után, az egyik boltban találtam ugyan marcipánt, de mivel egy tömb 700 Ft-ba került, és nekem kettő kellett, úgy döntöttem, a modellsütin saját készítésű fondant-nal helyettesítem a marcipánt, és majd a nyertes licitálónak készítem el igaziból. Ezt is végiggondoltam. A sütinek jó későn tudtam nekiállni, nem igazán úgy sikerült, ahogy szerettem volna, a tészta felpúposodott, kicsit morzsálódott is…ráadásul rossz idő lett, borús volt az ég, egyszerűen nem tudtam róla jó fotót készíteni. Közben azon is gondolkodtam, ilyen sütit csak az vállal be, akinek mazochista hajlamai vannak, mert huszonöt kockával ezt megcsinálni… de aztán úgy döntöttem, aki megnyeri majd, az megérdemli, hogy különlegeset kapjon. A gyerekeim mindenesetre boldogok voltak, mert a három modell, plusz  a tartalékba félretett másik három kivételével a maradék 19-et megehették, ami a tejszínes csokikrémmel tényleg mennyei volt.

3. verzió

No, mivel nem sikerült a fotó, a kockákat hűtőbe tettem, úgy döntöttem, majd reggel fényképezem le őket a derűs égbolt mellett. Csakhogy nem volt derűs az égbolt reggel sem, sőt, még talán sötétebb volt, mint koraeste, az első délelőtt volt idén, amikor villanyt kellett kapcsolni ahhoz, hogy lássak. Amikor elővettem a sütiket a hűtőből, szinte a sírás környékezett, ugyanis rondák voltak, a fondant töredezett le róluk. Karamellizált meggyel díszítem inkább – döntöttem el hirtelen, és meggyet áztattam rumaromába , karamellizáltam, díszítettem, fényképeztem – de sehogy sem tetszett. Nem szépek a kockák, mondtam – mit mondtam, nyavalyogtam – a férjemnek, aki próbált ugyan vigasztalni, hogy dehogynem, de tudtam, csak azért mondja, mert mindig olyan rendes. Igenis látszott rajtuk, hogy nem frissek, hogy tegnapiak, és én így nem bocsáthatom őket árverésre… Kilenc óra volt ekkor, és elszántam magam: új sütit sütök. Méghozzá az eredetileg kigondolt mákos-aszalt gyümölcsös tésztát, de nem töltve, csak simán, és csokival bevonva. Szállítható, tuti finom, és mégiscsak különleges, én kísérleteztem ki, ilyet még biztosan nem evett senki. Átrohantam a boltba, közben hívott a sógornőm, akivel még akkor is beszéltem, amikor már az aszalt gyümölcsöket aprítottam az aprítógépben – Segítsütit gyártok, mondtam neki ekkor. Meg azt is hozzátettem, hogy teljesen kétségbe vagyok esve. Mert bár mondták a szervezők, hogy 17-én bármikor jöhet a recept, de már az első néhány süti fent volt a honlapon, indult az árverés, én meg sehol sem tartottam… Süthetnél habos linzert – adott ötletet a sógornőm, mire felsóhajtottam, ó, miért nem kérdeztem meg őt előbb.

Az Igazi.

 Most már mindegy, lesz ami lesz. Legjobb tudásom szerint összeállítottam a süti tésztáját, megsütöttem, bevontam olvasztott csokival, fagyasztóban dermesztettem, szeleteltem, fotóztam, és végül 11.30-kor közzétettem.
Pffffhhhhh.
De jó lett, nagyon jó. Igaz, itthon térdig jártunk a süteményekben, és amikor este Apa felhozta egy barátunk küldeményét, az ő saját készítésű konyakban áztatott aszalt meggyes, mogyorós kevert sütijét, a gyerekek csak annyit mondtak : boá.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)