Kicsit szégyellem magam a szombati nyafogásért, nem szoktam én nagyon ilyet tenni, de talán akkor értem el a holtpontot; úgyhogy most nyomtam egy Ctrl+Alt+Delt, és újraindítottam magam. Első lépésben reggel kisminkeltem az arcom, és kilakkoztam a körmeimet.
Szerencsére ma a nap is sütött, ami megint csak jót tett nekem. Egyből nagy elhatározások születtek bennem, nevezetesen: holnap nekiugrok az eredeti francia croissant-nak, még érdekesebb, hogy eredeti francia recept alapján úgy, hogy nem is tudok franciául.
Erről is fogok majd tudósítani, de még adós vagyok a szombati ebéd leírásával, amelynek ezennel újult erővel látok neki.
Először is: gombócos raguleves. Amikor Nágya a nyáron nálunk volt, és rávettem, főzzön nekünk valami eredeti orosz ételt, ő a tyiftyéli mellett döntött. A tyiftyéli elnevezés számtalan fajta gombócos ételt jelöl, azért amikor feltálaltam a vendégeknek az első fogást, magabiztosan így mutattam be: tyiftyéli leves.
Expressz raguleves volt ez, amihez egy kilónyi fagyasztott vegyeszöldséget vettem; egy fej vöröshagymát felaprítottam, kevés olajon megdinszteltem, erre borítottam a zöldséget. Felengedtem annyi vízzel amennyi ellepte, sóztam, borsoztam, belenyomtam két fokhagymagerezdet.
A boltban másfél kiló darált pulykahúst vettem, amelyből egy kilót szántam a bolognaiba, a maradékot összekevertem 1 tojással, 3 ek búzadarával, sóval, borssal, mivel kicsit lágy volt, egy kevés zsemlemorzsát tettem még bele; apró gombócokat formáztam belőle, és ezeket akkor tettem a levesbe, amikor az épp forrni kezdett. Így a gombócok a zöldségekkel együtt szépen puhára főttek. Amikor úgy tíz-tizenöt perc elteltével késznek ítéltem, felöntöttem 2,5 dl főzőtejszínnel, sóztam, és szórtam bele némi zöldfűszert, vegyesen.
A bolognai ragu elkészítésének leírására nem most kerítenék sort, arra majd külön posztot szentelek, ugyanis megtértem: holmi hagymás alap helyett mostanában sofrittót készítek a hús alá. A sofritto az olasz húsos raguk alapja, sárgarépa, hagyma és szárzeller alkotják, ezeket kell összefőzni, erre jöhet majd a darált hús, optimális esetben borjú, de errefelé a hentes csak háromkilós fagyasztott tömbökben kapja és árulja, kérdem én, mit csináljak három kiló borjúhússal?
Amit igazából meg akarok énekelni, az a tészta. És egy vallomással kezdem: szeretem a tésztagépemet.
Atlas márkájú, olasz, rozsdamentes acél, remélem, örök darab, 3500 forintért vettem a Vaterán. Az egyik legjobb üzlet, amit eddig kötöttem. Volt egy olyan gondolatom, amikor az eladónak elutaltam az árát, hogy na, majd biztosan ez is ott porosodik a többi használatlan gép között az elfelejtett fiókban, de nem. A tésztagép újra és újra előkerül. És tudjátok, mire jöttem rá? Megnyugtat. Mármint, amikor használom; a puszta jelenléte, az sajnos nem.
Érdekes volt ez a felfedezés részemről; nem szeretem ugyanis a pepecselős munkákat, figyelmes szemlélők már bizonyára észrevették a fotóimon, hogy amivel babrálni kell – lásd torták -, ott azért hagy maga után némi kívánnivalót a kivitelezés. A tésztát viszont egyszerűen imádom újra és újra áthajtani a gépen, amíg szép egynemű nem lesz. Most már ott tartok, hogy az ízesítéssel játszom: a múltkor például diós metéltet készítettem, azaz diós tésztát, így különírva, mert a dió a tésztában volt. 5 dkg darált dió, 25 dkg liszt, 3 tojás, némi só – szélesmetélt lett belőle, amire nem kellett más, mint némi szarvasgombás olívaolaj, és parmezán sajt.
Néma áhítat követte.
A mostani spagetti sem volt mentes a fűszerezéstől: 35 dkg liszt, egy nagy evőkanál pesto (alla Genovese), 4 tojás, 1 tk só. Olyan bazsalikomos illata volt, hogy büszkén szagoltattam vendégeinkkel, ilyet még nem ettetek, az tuti! És tényleg nem.
Ami életkortól függetlenül a legnagyobb sikert aratta, az a gesztenyés cupcake volt. Az alaptészta hajszálpontosan megegyezett a múltkorival, erre jött 25 dkg gesztenyemassza lereszelve, 2 dl habbá vert tejszínnel összekeverve. Hát ez…. valami eszméletlen.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Hú, Móni, korog a gyomrom. Se tyeftyéli itthon, se spagetti, se cupcake, de még gesztenyepüré sem, amiből gyorsan reszelhetnék… Muszáj beérnem a jó kis füstölt sonkával… 🙂 Na de az étvágyamat meghoztad hozzá! Az egy baj, hogy éjfél van!!!!
Amúgy hogy a csudába lesz spagetti formájú spagetti a géppel???
Egy ideje már motoszkál bennem a gondolat, hogy talán nem lenne haszontalan jószág a konyhámban egy tésztagép. De a mostani bejegyzésedet olvasva, vágyat öltött.
Ott áll a tésztagép a pincémben 2 éve..Anyumtól kaptam, aki miután 3 évig szekrényben várakoztatta a gépet, nekem adta..Most fogom magam, és lebattyogok érte a pincébe…
Móni…. Az eredeti, durva fordításban már rám támaszkodhattál… Csak csörrents meg, ha gond van valami francia kifejezéssel… De könyörgöm: miért ma?!?! Nem várhatnál egy napot a croissant-nal? Csakhogy maradjon csütörtökre is?!?!Bár tény, mit nyafogok: most két napig “OZ-t” eszem… Az sem rossz. De semmiképpen sem croissant…Bár apropó OZ! Hagy emlékeztesselek egy párhuzamra a dögös csaj és a croissant között!!!! :-)Puszi,Szilvi
Kriszti, nem szabad éjfélkor gasztroblogokat olvasni!!! :)) Amúgy a géphez van direkt spagetti-vágó, vagy nem is tudom, hogy mondjam.Bár ez nem ugyanolyan gép, mint az enyém, de aműködési elvet itt megnézheted:http://www.wiselady.hu/2010/09/kincseim-bolharol-18-tesztagep.html#axzz1FzcEslW1
Mazsianyu, nem mondom, hogy mindenkinek beválik, de érdemes kipróbálni. Kérdezd körbe az ismerőseidet, nincs-e valakinél elfektetve egy ilyen gép. Próbáld ki, aztán lehet, nálad is maradhat:))Patrícia, kíváncsian várom a fejleményeket.:)
Szilvi, igen, az a recept…:) És azért ma, hogy le tudjam fagyasztani a felét, hogy amikor csütörtök hajnalban buszra ülök, még éppen ne engedjen ki tejesen, mire megérkezem. Sütő meg úgyis van ott…Az ígéret szép szó, én azt nagyon jól tudom.:)))
Örülök hogy kicsit jobban érzed magad!Arra a spagettivágóra én kíváncsi lennék. Ilyen gépet én is használok, de ilyesféle adapter nincs hozzá sajna. Pedig sok spagettit eszünk…
Napfényes post 🙂 Örülök!!!Attól a diós tésztától én is áhítatos állapotba kerültem 🙂 A nagy tésztasálat meg még nézni is jó, komolyan mondom!
Rá fogsz venni, hogy a mindennapos mit-is-főzzek-gondom helyett, kellemes időtöltésnek, mitöbb jó szórakozásnak lássam a főzést! Ez már azért komoly eredmény- nekem elhiheted. :O)
Cinkepiri, ha sok spagettit esztek, megéri beruházni rá, külön is kapható – bár nem tudom, milyen márkájú géped van. De általában bővíthetők.Viki köszi:)) Jó szó ez a “tésztasál”!:)))Györgyi, szerintem ez a legnagyobb dicséret, amit gasztroblogger kaphat, köszönöm!
Nekem is ilyen gépem van, és kb. tavaly nyár hiába óta kerestem hozzá adaptert (több európai országban). Tegnap találtam végre több fajtát is egy hamburgi csodaboltban, volt spagetti-készítő is, de én inkább a canneloni-adaptert vettem meg. Kedves Maimóni! Te hol vetted hozzá a spagetti-vágót? (Renáta)
Kedves Renáta, a Vaterán, egyből, a géppel együtt. Tehát az is benne volt a 3500 forintban… Sőt, az eladó grátisz egy más gyártmányú cérnametélt-készítőt is beledobott a dobozba… Úgyhogy tényleg jól jártam!
Hát, tényleg nagyon jól jártál! Gratulálok. Ha már a cérnametélt-készítőt említed, az a következő nagy “vágyam”. Anyukám sajnos nagyon elkényeztetett bennünket, a “gyári” cérnametéltet szinte meg sem tudom enni, annyira nem szeretem. Szívesen gyúrok én is, de a boltokban kapható cérnametélt-készítők nem elég vékony tésztát metélnek, az pedig szerintem úgy a jó. A Tiéd elég vékonyra vágja a tésztát? Milyen gyártmány? Az anyukámé egy régi, szovjet darab, gyakorlatilag már csak eszmei értéke van 🙂 (Renáta)
Renáta, incs rajta semmi, csak egy szám – ez valami noname, szerintem magyar gyártmány lehet. Elég vékonynak látszik – bár én szeretem a vastag tésztát.