Éppen csak megmelegedtünk itt az új helyen, és máris egy családi dráma kellős közepében találtuk magunkat.
Az egyik alig-ismerős (nevezzük kvázi szomszédnak) tegnap este becsengetett, hogy a felesége elhagyta, és távozásakor megemlítette, hogy ő most valószínűleg öngyilkos lesz. Próbáltuk nyugtatni, vigasztalni, aztán elment. Megbeszéltük, ma reggel megnézzük. Az autója a ház előtt állt, a mobil kikapcsolva, a vezetékes telefont nem vette fel, csengetésre nem jött elő; most ilyenkor mi van?
A rendőr ismerős, akit meg akartam keresni a fenti kérdéssel, szintén nem vette fel.
Valódi szomszédja felcsengetése volt a következő lépés- ő meg mondta, hogy két éve volt egy ugyanilyen szitu, de még búcsúlevelet is akasztott a férfi a kapura, amelyben minden ismerősétől bocsánatot kért; akkor ő, ez a szomszéd volt ilyen dilemmában, mint mi most.
Hívjuk a rendőrséget? Rátörik az ajtót, mondjuk, aztán kiderül, hogy emberünk csak szunyókál, mivel egész éjjel a feleségét kereste.
Hagyjuk az egészet, majd csak lesz valahogy? És mi van, ha pont miattunk…szóval, értitek.
Nem tudtuk, mit tegyünk.
A rendőr ismerős, akit meg akartunk kérdezni, továbbra sem vette fel a telefont.
Aztán a szomszéd dél körül látta emberünket elmenni az autójával.
Él.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Hú, ez kemény…Nem lettem volna a helyetekben.Ennyire dráma szerencsére még nem ért, amikor egy bizonyos illetö hasonlóan nyilatkozott, akkor szerencsére a közelben voltam, és sikerült megbeszélni, …Kiráz a hideg.üdv Károly
Hát, ha mindenki öngyilkos lenne, akit elhagynak, már nem sokan élnénk. Ha valaki képes becsöngetni valahova, hogy öngyilkos lesz, az max ki akarja panaszkodni magát.. Móni én tök jókat mulatok rajtatok.:)))Bocs, de hol tejföl, hol idióta “szomszéd” dilemma…csúcs vagy:))
Nehéz eset a szomszéd.Jó esélye lenne egy pszichiátriai kezelésre. Mert így a környezetét juttatja oda.Ha az ember szól a rendőrségnek illetve a mentőknek erről az öngyilkosjelöltről, akkor hivatalból eljárás indul. Ha kísérletet is tesz vagy erre van gyanú, akkor be is utalják azonnal az említett intézménybe. Én hívnék hozzá mentőt ha hozzám ilyen okkal becsenget. Úgy meg pláne hogy így utólag tudni lehet, máskor is “akart” ilyen módon öngyilkosságot – megkísérelni?-.Mert becsengetni másokhoz a leírt okkal – nagy terhet ró a másikra és nem oldja meg a saját helyzetét.Segítséget kell neki adni, orvosi segítséget.Persze ez csak az én véleményem.
Jaj, ez szörnyű élmény lehetett. Nekünk az egyik szomszédunk valóban öngyilkos lett: bevett egy csomó gyógyszert, és ivott rá. A falak vékonyak voltak, egész éjjel hallottuk a hangokat, de nekem eszembe sem jutott, hogy baj van…:((((Azóta eltelt már 20 év, és én még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy nem segítettem. Sajnos fogalmam sem volt akkor, milyen hangok ezek…:(((
Hát tudod Móni jobb félni, mint megijedni. A lányom volt osztálytársnője tavaly 14 évesen lett öngyilkos. A szomorú és a megdöbbentő, hogy előtte éjjel ilyeneket írogatott a facebookon, csak senki nem vette komolyan. Lehet utólag látni a folyamatot ami ide vezetett, de szörnyű érzés, hogy (bár Lucám akkor már nem abba az iskolába járt)észre kellett volna venni a szülőknek, a barátoknak, bárkinek…és akkor a kislány még élne.
Emlékszem, nekem az is komoly lelki gyötrelmet okozott húsz éve, hogy egy kolléganőm azért akart velem műszakot cserélni, hogy el tudjon menni abortuszra.Úgy éreztem, ha cserélek vele, hozzájárulok, támogatom azt a cselekedetet, amit nagyon elítélek. Ugyanakkor semmi közöm nem volt hozzá, nem az én életem, döntésem, felelősségem volt.Ahogy a szomszéd elrontott élete sem az én felelősségem – bár, ha már utunkba került, nyilván arról beszéltünk neki, hogy lehet az élete sokkal jobb, és bármennyi éves is, a dolgok meg tudnak változni jó irányba.
Jaj, ez ismerős szitu….Az anyuka az óvodás gyerekét akarta a 15 emeletes tetejére magával vinni. Én meg azt sem tudtam mit tegyek… Annyira abszurd volt, hogy azt hittem, ilyet úgysem tenne. Akkor nem is tette.Aztán néhány hónap múlva jött a hír, hogy anyukát letartóztatták, miután mindkettejük gyomrát kimosták… De élnek.Aztán x idő elteltével szabadult és megérkezett a hír, hogy egyik éjjel meghalt. Nem mondták hogyan, de egészséges huszonéves volt….A gyerek a szerető nagymamánál.Én pedig dühösen és azóta is tanácstalanul, hogy vajon tehettem-e volna valamit. Haragszom rá és magamra is…. hogy szegényebb lett a föld egy emberrel, aki jobbat érdemelt volna.
Teakert, hát, látod:) Utazni nem nagyon tudtunk az elmúlt időben, úgyhogy külföldi élményeim nincsenek, abból élek, ami van… tejfölösdoboz, fura szomszéd…:)
SziaRendszeres olvasója vagyok a blogodnak, még soha nem kommenteltem. De most muszály. Ha nem haragszol, leírom a személyes tapasztalataimat. Volt egy ismerősköm, elhagyta a férje. Először csak fenyegetőzött az öngyilkossággal, panaszkodott. Aztán megtette. Először nem komoly mennyiséget vett be gyógyszerekből, de így is volt gyomormosás, pszichiátria. Kiengedték. De aztán másodszor is megtette. Sőt, harmadszor is. Mindegyik után gyomormosás a detoxban, ahonnan több hét psziciátria, zárt osztály, volt minden, amit csak meg lehetett tenni. Karácsony előtt kiengedték, az ünnepekre való tekintettel. Túl lett rajta, úgy tűnt talán jobban van, de a szilvesztert nehezen viselte. Az új évet már nem élte meg. A negyedik öngyilkossági kísérlete “sikeres” volt. Tanulság? Az ismerősödnek orvosi segítségre van szüksége, mert beteg. Sem ti, sem más ismerősök nem tudnak segíteni neki. Lehet, hogy csak panaszkodni akar, de lehet, hogy nem. (Az anyám volt. Soha nem ismerte meg az unokáit.)Bocs, ha romboltam a jó hangulatot.
Kedves Névtelen, köszönöm, és nagyon sajnálom. Amúgy, azt hiszem, ennél a bejegyzésnél eddig sem a jó hangulat volt a jellemző…Erről a majdnem-szomszédról annyit tudunk, hogy jár valamilyen orvoshoz rendszeresen. És tegnap, amikor felhívta a férjem este, a felesége vette fel a telefont…
Én megkérdeztem volna, hogy kést vagy kötelet adjak. Az ilyen picsogógép energiavámpír faszikat el kell hajtani.
Így vagy hiteles! Én szeretem, mert csetlő-botló, esendő és emberi vagy te és a környezeted “történeteidben”.
Próbálok őszinte lenni…bár néha lavíroznom kell a személyiségi jogaikat követelő gyerekeim és a valóság között…:))
Huh, ez egy CSÖPPET SEM vicces bejegyzés.Nyilván nem mindenki lesz öngyilkos, akit elhagynak, viszont aki ezzel előáll, annak nagyon komoly segítség kell! NEM A MI FELADATUNK ELDÖNTENI, hogy csak blöfföl vagy meg is teszi majd valamikor. Muszáj szerintem neki szakembertől segítséget kérni. Szerintem Móni Ti is előállhattok konkrét telefonszámmal és elérhetőséggel, hiszen tőletek kért segítséget. És mivel nem vagytok ebben szakértők, hát ez a segítség. Nyilván neki kell megtennie a következő lépéseket, hogy elmegy. És sajnállak Titeket, mert innentől már nem a ti terhetek, viszont gondolom nem könnyű így sem.És hát az baj sokszor, itt is látszik pár hozzászólóból, hogy még le is becsmérlik az ilyen embereket, mint amikor fekszik valaki az utcán…lehet, hogy infarktust kapott, de sokan oda se mennek, biztos csak részeg! Ég ha az is, akkor sem érdemli meg, hogy ott fagyjon meg…Ez komoly, nem hecc, és sajnálatra méltó, nem lenézésre vagy nevetésre. Viktória