Amióta véletlenül átmentem Horvátországba, azóta mindig azt várom, hogy portyázgathassak tovább a határhoz közel eső városokba; jártam Csáktornyán, Varasdon, és a költözés fáradalmaiból menekülve újabb szabadnapomon úgy döntöttem, megint nekivágok. Zágráb vagy Muraszombat? – tettem fel magamnak a kérdést, s mivel ezúttal nem került útitársam, a letenyei kis határnál működő valautaváltó pénztárosnőjével vitattam meg, hova is lenne érdemes mennem.
Addigra már Zágráb mellett tettem le a voksomat, de a hölgy meggyőzött, hogy mivel viszonylag későn indultam – fél tizenkettőkor voltam a határnál -, Zágrábra nagyon kevés időm jutna, oda tényleg érdemes lesz egy egész napot szánni, mivel legfeljebb csak ennyit tudok. Muraszombat – azaz Murska Sobota – viszont kisváros, ha három órát ott töltök, az pont elég is lesz. Úgyhogy nem kunát váltottam, hanem eurót.
Visszaültem a kocsiba, és folytattam utamat Szlovénia felé. Muraszombatig – dacára annak, hogy ezúttal volt mobilnetem, és ezért működött a telefonomon a gps – háromszor sikerült eltévednem, mert bevallom, a “haladjon észak felé” utasítással egyszerűen nem tudok mit kezdeni, nekem még a jobbra és a balra is kis átgondolást igényel, úgyhogy az égtájakat nem tudom belőni. A kis piszok ráadásul pont olyan útkereszteződésekben maradt csendben, amikor tábla nem igazán tájékoztatott arról, hogy merre tovább, és mindig az autópályára akart terelni, amit viszont én nem akartam, úgy gondoltam, erre a kis távolságra nem éri meg matricát venni, különben is, kíváncsi vagyok a kis falvakra. Kapca volt az első.
A fenti képen látható táblánál már erősen bizakodtam, hogy oké, az irány jó, és nem is sokára megérkeztem a városba. Muraszombatról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy Szlovéniában, annak Muravidék régiójában található, népessége ma körülbelül 11500 fő. Hányatott sorsú vidék ez; ha csak az első világháborútól nézzük, akkor a trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásának székhelye volt. 1919-ben itt kiáltották ki a Vendvidéki Köztársaságot, amelynek székhelye lett néhány napra. A szlovén autonómia mozgalmak a függetlenné kikiáltandó Szlovenszka krajina székhelyének szintén ezt a várost kívánták megtenni. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel; 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá, 1991 óta pedig a független Szlovénia része.
Sétám során nagyon hamar találtam magyar emléket.
A városban elhelyezett táblák korrektül elirányítottak a centrumba, de nem ott, hanem párszáz méterrel arrébb, egy lakótelep parkolójában hagytam a kocsimat. Belvárosban ugyanis csak szlovénül volt kiírva, hogy mennyit is lehet parkolni legfeljebb, meg ilyen kis óra kellett volna hozzá, úgyhogy ezt hamar feladtam, két utcával arrébb teljesen problémamentesen időzhetett az autó. Elindultam a – gondolom – főutcán.
Nem kellett sokáig mendegélnem, amikor olyasmit pillantottam meg, amiről azonnal tudtam, hogy nem hagyom ki: egy igazi steampunk helyet, a Bunkert.
Amolyan menő hamburgerezős hely, bár ezt nem próbáltam ki, nem voltam igazán éhes, csak kíváncsi.
Kissé poszt-apokaliptikus, a hatalmas szellőzőcsövek nemcsak díszletként, de bútorként is funkcionálnak. 
Sok-sok fém, persze vörösréz is…
Enyhén viseltes vegyvédelmi szerelésben életnagyságú figurák.
Órák és fogaskerekek, mint minden magára kicsit is adó steampunk helyen. Alább a mosdó tükre. 
Sok lánc a plafonon, csillár formájában.
Szóval, itt valami egészen elképesztő belsőépítészeti és berendezési munkát végeztek, mindenképpen érdemes betérni, aki idegenkedik ettől a stílustól, tekintsen rá úgy, mint egy múzeumra, ahol enni is lehet…:-) A kiszolgálás egyébként remek, és hadd tegyem hozzá azt is, hogy a mosdó gyönyörű tiszta. És nem szokványos.
Nos, a Bunker után a Szapáry-kastélyt kerestem meg, amely a városka parkjában található. A parkban van egy aranyos kis tavacska vadkacsákkal, a partján körben padokkal. 
A kastélyban hely- és kultúrtörténeti kiállítás látható, bevallom, nekem fájt, hogy magyarul nem írták ki az infókat, csak szlovénül és angolul. Pedig egy csomó magyar nyelvű emlék is kiállításra került, mindjárt mutatom. Szép sorban. De haladjuk kívülről befelé!
A kapun át a négyszögletű kastély udvarába jutunk, innen nyílik a bejárat a múzeumba.
Az általában szokásos régészeti leletek – korsók, cserépmaradványok, és a többi – után haladhatunk szépen korról korra, egy ilyen elegáns termen át. 
Előbb a főúri családok életébe nyerünk bepillantást. 
Aztán a parasztokra jellemző otthont mutatják be. 
A konyha. 
Következnek a történelmet bemutató termek, a világháborús emlékek. 
Megrázó olvasmányok, még ha tanultuk is, ezek a korabeli tárgyak, újságok közelinek láttatják ezt a nem is olyan távoli múltat.
A háborús idők után a ’60-as évek, pont úgy, mint nálunk…
Rafimus típusú rádió a muraszombati gyárból:
És egy magyar olvasókönyv.
Amikor kijöttem a kiállításról, az utcán két magyarul beszélő idősebb hölgy mellett mentem el, megszólítottam őket, hogy mondják el, mit érdemes megnézni a városban – mert a kastélyban és a belvárosban már jártam.
– Itt Muraszombatba’? Semmit.
Tőlük tudtam meg, hogy szintén a kastély ad otthont különböző kulturális rendezvényeknek, és ott jön össze kéthetenként a magyar kolónia. Nincsenek sokan, de olyankor mindenki hoz valamit, eszem-iszom, beszélgetés.
Elbúcsúztam tőlük, és hazaindultam. A gyönyörű vend vidéken keresztül, Pártosfalvánál érkeztem vissza magyar földre, méghozzá Magyarszombatfára. Nagyjából húsz perc volt idáig az út. Nahát, itt már jártam – jutott eszembe, és próbáltam visszaemlékezni, vajon hány éve lehetett, amikor itt kóstoltuk Buzás Attila sajtjait… Bizony, majdnem napra pontosan kilenc!
Hazafelé azon gondolkodtam, tényleg jó, hogy nem Zágrábba mentem, alig láttam volna valamit a városból. De legközelebb…akkor viszont hívok valakit magammal eltévedni…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: