Esküvők, torták

Megint meglehetősen dolgos hétvégén vagyok túl, egymás után két napra is jutott esküvő. Az egyik egy kedves ifjú rokoné volt, akinek még én ajánlottam fel látatlanban, hogy elkészítem az esküvői tortájukat ajándékba. A másik esküvősök meg már rég lefoglalták az időpontot nálam, és csak később derült ki, hogy a rokon-esküvő is ezen a hétvégén lesz, szerencsére nem egy napon, az egyik pénteken, a másik szombaton.

Hát, mit mondjak, nem unatkoztunk.

A kisebb tortára vonatkozóan az volt az ifjú pár kérése, hogy csokis legyen, ugyanakkor kívülről fehér. Ezt nem olyan egyszerű kivitelezni, mert a kakaós piskóta folyton felszínre akar törni apró morzsák formájában, de végül legyőztük.

A kedves rokon és ifjú arája számára jóval több vendég számára kellett tortáról gondoskodni, és mivel van egy olyan állványom, ami lehetővé teszi, hogy ne egymásra épüljenek az emeletek, hanem külön-külön kezelhetőek legyenek, kétféle ízűt készítettem. Mert egyébként mindenkit lebeszélek a különböző ízű emeletes tortáról, hogy könnyebb legyen elképzelni, fel is vázolom az alábbi helyzetet: a menyasszony és a vőlegény szeli a tortát, a teteje túrós, középső emelet csokis, alsó vaníliás. Jön Marika néni, és közli, hogy nem szereti a túrósat, neki a csokisból adjanak. Hát, ahhoz még nem lehet hozzáférni – úgyhogy Marika néni vár. Pista bácsi a vaníliásból kér, és mikor végre elfogy a túrós, és Marika néni megkaphatja a csokis szeletet, érkezik Sanyi, és közli, hogy él-hal a túrós sütiért, hamargyorsan neki egy szeletet belőle.

Na, hát az ilyen helyzetek elkerülése végett azt mondom, az emeletes torta szintjei legyenek ugyanolyanok, és akkor mindenki boldog lesz.

Ellenben a lenti képen látható tortánál nem probléma, ha az egyik vendég ilyet, a másik olyat kér, mert probléma nélkül vágható bármelyik. Jó, elismerem, az állvány nem passzol teljesen a torta stílusához, de azzal főzünk, ami van.

A gyümölcsös torta krémje mascarponés-tejszínes-málnás, a másiké gesztenyés, lecsorgattam csokival, a tetején pedig habcsók van.

A lagziban egyébként nagyon jópofa dolgokat láttam, például, még az unatkozókra is gondoltak, és egy sarokban könyveket kínáltak olvasásra. Nagyon komoly válogatást.

Aztán, volt ott egy rajzolt fa, mellette festékek, és egy kedves kérés, hogy a lagzi résztvevői ujjlenyomatukkal tanúsítsák, hogy Ancsa és Viktor ezen a napon házasságot kötött.Voltak fotók a szülőkről, illetve egy csomó cetli, amelyen jókívánságait hagyhatta ott bárki. Voltak kérdőíves papírok is, az egyiken az volt a kérdés, mi legyen Ancsa és Viktor első közös állata, a másikon pedig, hogy elsőszülött gyermeküknek majd milyen nevet adjanak.