Három fontos felfedezés

Megfogadtam néhai Dr. Vásárhelyi László vegyészmérnök, királyi szabadalmi bíró 1932-ben írott tanácsait, amelyek arra vonatkoztak, hogyan lehet feltalálni; több fontos felfedezést is tettem a közelmúltban, szám szerint hármat, amelyekhez a szorgalmas munka és a véletlen szerencse egyaránt hozzásegített, mondhatnám, a kettő kiegészítette egymást. Igaz, a szabadalmi bíró értelmezési rendszerében az én felfedezéseim nem találmányok, sőt, én sem mondom annak, valójában amolyan tantusz-leesések ezek, kis lépések az emberiségnek, de hatalmas bakugrások nekem.
Az első azzal áll összefüggésben, hogy egy késő esti süteménygyártás során – George Hamiltont készítettem éppen -, 7 deci tejszín felverése kezdetekor elromlott a habverőgépem. Meg sem moccant. Ó, most mi lesz, gondolkodtam, egyből az órát néztem, és megállapítottam, nem szaladhatok a szomszédasszonyhoz azzal, hogy segítsen ki e szorult helyzetemben, kénytelen leszek kézi habverővel véghez vinni a műveletet, amitől már régesrég elszoktam, ugye.
Nos, először is: mindössze tíz-tizenkét perc maga a munka, és meg kellett állapítanom, a hab sokkal szebb lett, mint a gépi felverést követően, ráadásul a Zselatin fix tökéletesen feloldódott benne, míg a gépi habverés végén egészen ki zselatin-csomócskák érezhetőek maradnak.
Szóval, azóta csakis kézzel verem a habot George Hamiltonhoz, bár már jó a gépem. De erről is szólok mindjárt.
A második felfedezésem ahhoz kapcsolódik, hogy az aprítógépem is felmondta a szolgálatot, egészen pontosan letörött a kést a tetőbe rögzítő kis műanyag karom, vagy mi, így nem forog a kés, nem megy az aprítás. Hát, ekkor már majdnem kétségbe estem, de van nekem egy aranyos kis Moulinex Fresh Express gépem, amit eddig, bevallom őszintén, csak afféle műköröm-kímélő gépesített négyoldalú reszelőnek gondoltam, ami jópofa, dizájnos, de nem pótolhatatlan.
Na, ez a kis gép, amit én csak sajt- és répareszelésre használtam ezidáig (nagyjából), tökéletesen pótolja az aprítót: egészen pontosan még többet tud, mert pl. a diót és a csokit szeleteltetem vele, ami által a sütiben különlegesebb textúrát tudok elérni. A mandulát gyönyörűen ledarálja, a parmezánreszelő betéttel szinte lisztté, meg minden mást, amit eddig aprítottam. Remélem, ez nem romlik el.
A harmadik felfedezésem Lilla barátnőm férje, Feri, aki szerintem született ezermester. Azzal kezdődött, hogy legutóbbi költözésünkkor ők is segítettek, és a konyhát pakoltuk ki éppen, amikor Feri kezébe akadt az ikeás porcukorszóró, tudjátok, aminek húzogatni kell a fülét, és akkor lent, a szita felett egy fém bigyó terelgeti a porcukrot jobbra-balra. Na, ez a fém bigyó nekem elromlott már vagy egy éve, ki is akartam dobni a porcukorszórót, de valahogy bent ragadt a szekrényben. Feri megtalálta, és elkezdett bíbelődni vele. Már épp szólni akartam neki, hogy hagyjad ám, az kuka, amikor így szólt: kész! Megcsinálta. Úgyhogy, a habverőgép elromlásakor első gondolatom volt, hogy hátha Feri meg tudja javítani… Másnap hozta, azóta jobb, mint újkorában. Lilla mesélte, hogy a környékbeliek is rájöttek már Feri képességére, és tévéktől kezdve egészen az autóig megjavított sok mindent.
Elhatároztam tehát, hogy ezek után bármi legyen is az, ami elromlik, nem dobom ki addig, amíg Feri azt nem mondja, hogy tényleg menthetetlen.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)