A tegnapi poszt végén feltett, a lökdösődésre vonatkozó kérdésemre az egyik kommentelő azt írta, hogy mennyire utálja az Aldiban a pénztárnál a rendszert, hogy egyrészt, lehetetlenség olyan gyorsan kapkodni a cuccot, ahogy a pénztárosnő áthúzza a leolvasón, másrészt meg nincs is hely a feltorlódott holminak.
Hát bevallom, ez engem is annyira bosszant, hogy már egyszer megkérdeztem az egyik pénztárost (viccesen, nem bunkón!), hogy valami munkaverseny van, vagy előírt részidőt kell teljesíteni, vagy siet valahova? Időnként egyenesen sokkol, mi a túrónak kell ennyire kapkodni? A vásárló folyton úgy érzi, hogy 1)baromi lassú, 2)várakoztatja a többieket azzal, hogy nem képes lépést tartani a pénztárossal.
Aztán persze akkor a lány elárulta, hogy ez az előírás, ugyanúgy, mint a végén azt mondani, hogy “szép napot”.
Nos, én ezt a rendszert nem szeretem. Inkább legyen egy kicsit lassúbb, és nem kell mindig a szép napot sem (bár az egy jó köszönés, végülis), de ne frusztráljanak!
Amúgy lökdösődni én sem szeretek. Pontosabban, én nem lökdösődöm, és nagyon utálom, ha más mégis ezt teszi velem. Általában csúnyán rá is nézek az illetőre, és ebből azért érteni szoktak. Nagyon csúnyán tudok nézni.
Azzal viszont, amikor valaki betolakszik elém, egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Egyrészről borzasztóan felháborít, és eszembe jut, hogy demokrácia nem lehetséges addig, amíg egyes emberek folyton a szabályok fölé helyezik saját érdekeiket. Másrészt, szólni sem tudok érte, mert ezek az illetők általában agresszívek, és tudom, ha szólok, visszaszólnak, dacára annak, hogy nincs igazuk – innentől pedig kénytelen lennék lesüllyedni a szintjükre, amire nem vagyok hajlandó. Marad a csúnyán nézés, amire már volt, hogy megkaptam: mitnéző, teeee?
Szóval, ma újra a fent nevesített* üzletben jártam, és ismét megálltam a kutyák számára készített szárított marhabőr rágócsont előtt, ami ugye, a középső sorban, az akciós termékek között hevert. Már múlt hónapban is láttam, de mindig lebeszéltem magam róla, nehogy már vegyek a kutyának ilyet, ott van neki a tesója**, azzal jól elvan. Nos, a tesó tegnap megkapta Bogyótól a végső harapásokat, amelyek miatt ma a kukában végezte: szétszedte a fejét, és a benne levő vatelint úgy tizenöt-húsz darabban szétterítette a nappaliban. Ezért ma úgy döntöttem, megkockáztatom azt az ezrest, veszek Bogyónak egy hármas csomagot.
Hazahoztam, odaadtam neki – meg vagyok döbbenve… el sem lehet venni tőle, irigy! Nézzétek:
Amikor kiengedtük az udvarra, vitte magával a “csontot” – de aztán anélkül tért vissza. Egész véletlenül akadtam rá aztán: a rozmaringbokorban rejtette el… Később szemtanúja voltam, amikor valami nagylevelű növény leveleit hajtotta szét, berakta közéjük a “csontot”, majd a fejével dolgozta vissza gondosan a leveleket. Nincs mit tenni, az ösztön az ösztön.
*Nem, nem fizet. A piszok. De eddig is, és ezután is, ha valamely bolttal kapcsolatban közölnivalóm lesz, le fogom írni, hogy Aldi, Lidl, Tesco, Interspar, vagy sarki kisbolt. Nem fogok különböző fedőnevekkel élni, mint pl. kék-sárga hiper, meg ilyenek. Ugyan már, felnőttek vagyunk, nem?
** Bogyó “tesója” egy plüss borz figura, korábbi videón már szerepelt, amióta a kutya nálunk van, ezzel játszott sokat.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Igen, ezt tudom én is, és tényleg, aranyosak a pénztárosok mind, de én azt szeretem, hoyg egyből a szatyromba pakolok, mert akkor nem kell mégegyszer újra rakodonom a cuccot. de ilyen sebesség mellett nem lehet belelogisztikázni a szatyorba a holmit, képtelenség. Még a férjem sem tudja, pedig ő ebben igazán profi. Így besöpröm a kocsiba, aztán újra rakom a szatyorba. Úgyhogy időt vesztek.:)
Én általában nem kocsival hanem kosárral megyek az aldiba, és tényleg mindig rosszul érzem magam, hogy akadályozom a sort, mert még a visszajárót sem pakoltam el, mire már érkeznek az utánam álló cuccai az enyém mellé.Egyébként az egyik ismerősöm az Auchanban dolgozik és ő mesélte, hogy aszerint kapják a fizetést, hogy percenként átlagosan hány terméket olvasnak be. Mivel ő már túl van az ötvenen, nem bírja tartani az iramot, de engem is ledöbbentett az a szám, ahány terméket percente kéne beolvasson. Főleg ha hozzáveszem, hogy van amiről le kell szedni a lopásgátlót. Szóval nagyon nem irigylem a kasszásokat.
Móni, én szeretem az Aldit, amolyan úriasszony módra nem vagyok hajlandó sietni, persze más idejét sem akarom húzni, szóval csinálom, ahogy tudom.Rám emiatt még sosem néztek csúnyán,sőt, ha el vagyok maradva a pakolással, segíteni szokott a pénztáros. Személy szerint a tescot utálom, mert ott csapják rá a cuccaimra a vasat vagy mit, ha nem iszkirizek elég gyorsan odébb.Nem is szoktam ott vásárolni…Más, kutyatéma…:)A marhabőr-csont azért jó, mert nem a ti dolgaitokat rágja majd szét, ha fogat vált. Vacak nagyon szereti, de én sokkal kisebbet szoktam még venni neki, szegény Bogyesz alig bír vele. :))))A 3 db kb 300 Ft. Aztán egy jó tanács, nekem is mások mondták: ha te valamit el akarsz venni tőle, akkor azt igenis adja oda. Most a csontját nem adja, holnap meg majd azt nem tudod elvenni tőle, amit lenyel, és belehal…vagy megmentik, de igen borsos áron. (érdemes megnézned egy állatorvosi rendelő díjszabását)Húú, tényleg nem akarom az észt osztani ám…:)
Hát, én valami úri helyen lakhatok, mert ilyen elém tolakodás még életemben nem fordult elő velem. De tényleg.Olyan persze volt már, hogy megkérdezték, hogy fizethet-e előttem, mert csak két kiflije van, vagy csak cigit akar, sőt magamtól előre is engedem, akinek csak 1-2 cucca van. Engem is előreengednek néha így.
A szabály fölé helyezkedésre sajnos napestig lehetne sorolni a példákat, beleértve az olyan eseteket is, amikor még csak érdekében sem áll a szabályszegőnek az, hogy mások önérzetét, jogait, életterét stb. megsértse. Valahogy azt kellene megértenie mindenkinek, hogy a szabadsága csak addig a határig terjed, ahol a másik emberé kezdődik. De hát erről a legtöbben hallani sem akarnak.*Tudjukmelyik bolt az. 🙂 Lidl dettó.Juli
Félreértés ne essék: én is szeretem az Aldit! Csak ezt a nagy kapkodás-rohanást nem…Amúgy, Bogyó nekem odaadja…csak a gyerekeknek nem…:))
A péntáros mentségére szóljon, hogy nekik tényleg meg kell lennie annak a bizonyos “pozíció számnak”(árucikk/perc), a párom korábban a LIDL-ben dolgozott. Ott néha komoly ejnye bejnye volt ha nem volt meg a pozíció szám. A SPAR-ban nincs ilyen…deee hozzáteszem ha lassú vagy és “beáll” a sor vagyis ha már 2-nél többen állnak a kasszádnál,akkor ott se dícsérnek meg, illetve aki lassú az kevesebb vevőt szolgál ki->kevesebb árut scennel be-> kevesebb lesz a forgalma->kevesebb lesz a forgalom után járó ezrelék(neeem nem százalék 😉 ) Mondjuk azóta hogy itthon vagyok a deddel már megszüntették a jutalékot, de a sor beállás miatt még megszidják az embert.
Amikor kicsi voltam, nagyon cikinek éreztem, ha az anyukám rászólt valakire, mert előrefurakodott. Úgy látszik öregszem, mert manapság én sem vagyok rest szólni. Udvariasan közlöm, hogy itt a sor vége, vagy mi is ide várunk ám. Nem mondom, hogy mindig hatásos, de az esetek többségében elnézést kérnek, és beállnak mögénk. Persze aki elhatározta, hogy ő juszt is előretolakodik, annak mondhatok én bármit, füle mellett gyalogút, és marad a megszerzett helyén. :((
Szia!Össze-vissza kattintgattam és rád találtam,nagyon tetszik a blogod :)Az Aldiban nálunk Ausztriába ez követelmény, persze ott vannak megfizetve a legjobban mert amíg egy Billa pénztáros 1100 eurot keres addig az Aldiban 1600-at, de nekem sem jön be nem is járunk oda nagyon vásárolni,amit a legjobban nem szeretek benne,hogy mielőtt kivenném a pénzt a pénztáros már szedi kifele a visszajárót, ilyenkor én szép komótosan előkaparom az aprót aztán adok egy 100-ast :DAmi a legjobban dühít az az amikor a következő vásárló a nyakamba liheg na az nagyon kiborít, egyszer megkérdeztem,hogy nem e szeretne felülni a nyakamba? Tolakodni nem szoktam, csak sietni ha egyedül megyek mindhárommal a boltba 😀 de az nagyon ritka.ha nem bánod beírnám az olvasólistámba a blogod :)üdv.Annamari
Szia Móni, Első kommentem, de már régóta olvasód vagyok. Pont tegnap történt velem (Olaszországban élek, Bolognában, hogy elmentem bevásárolni és már a soromat vártam a párommal (jó hosszú volt, de én türelmes vagyok) amikor arra lettem figyelmes, hogy az előttem 2vel várakozó fiatal srác maga elé enged egy másik (valószínűleg pakisztáni származású) másik srácot. Ezzel még minden rendben is lett volna, az egyiknél egy üveg bor, a másiknál egy kenyér volt. A meghökkentő az az volt amikor az közvetlen előttem álló “úriember” fogta magát és a kapucnijánál fogva kirántotta a sorból a pakisztáni srácot és elkezdett vele üvölteni, hogy mit képzel magáról, várja ki a sorát. Az “úriember” tele rakodott kocsival kényszerítette volna maga után. Én teljesen felháborodtam és életemben először elkezdtem kiabálni egy vadidegennel, hogy mit képzel magáról és ez faji megkülönböztetés, majd hozzá tettem, hogy neki semmibe sem telik kivárni amíg a srác kifizeti azt az 1 kiló kenyeret:D Szegény csak hebegett-habogott és próbált a nagy olasz összetartásra hivatkozni, mire közöltem vele, hogy magyar vagyok és szégyellje magát! Ezután megpróbált maga elé engedni, de én megköszöntem és mondtam, hogy nekem van türelmem kivárni a soromat!
Engem is nagyon idegesít az Aldi módszere. Én emiatt azt csinálom, hogy beállítom a csücsökbe a kocsit és a saját tempómban pakolok egyenesen a kocsiba akasztott szatyorba (nekem még sosem akart “segíteteni” a pénztáros), ha pedig feltorlódik a cucc, úgyis leáll. Ha nem tetszését fejezi ki, akkor megkérdezem, hogy véletlenül nem ismer meg? Én vagyok a VEVŐ. Ő van értem és nem fordítva. Ez általában elég szokott lenni. Ennyi.JéZ
Annamari, örülök neked!:))Asipike, pedig ezt az Aperolos ikont,meg a nevedet is mintha láttam volna…:) De örülök, hogy rászántad magad!Rose, azért ebben az a döbbenet, hogy nagyon sokszor EGYÁLTALÁN nem a pénztáros hibája a sor… hanem mondjuk a vevőé, aki nem mérette le a paradicsomot, és amíg visszarohan a zöldségosztályra, addig a többi szépen vár.Na,mondjuk ebből a szempontból mindenképp jobb az Aldi módszere, ahol a pénztáros mér, és nincs gubanc.
Hol a napi Szabóné?
Hol a napi Szabóné?
Én kifejezetten szeretem, hogy a pénztárosok nem szüttyögnek sem az Aldiban sem pedig a Lidlben. Ezek az üzletek nem engedhetik meg maguknak azt, amit sok más bolt, pl. Spar, Tesco. Naponta a Sparban vásásolok (mert ez van közel) és megalszik némely pénztárosnő szájába a tej…én meg ezt nem szeretem. Én emiatt szoktam morcosan nézni:)Ausztriában a Lidl + Aldi= ugyanez a munkatempó:)
Napi Szabóné: a férjem azt tanácsolta, ne adagoljam túl…:)
Én azon akadtam ki az Aldiban a héten, h a pénztáros megfogta a kocsimat és befordította a pakoláshoz kialakított helyre, mert nem megfelelő szögben állt! Azonnal elnézést is kért, és elmondta, h azért kapott írásos figyelmeztetést, mert elő van írva, h hogyan kell a kocsinak beállnia. Mondtam, h nekem viszont a másik irány lenne a kényelmes a pakoláshoz (pakolási versenyhez, én is utálom, h nem vagyok elég gyors…), azt mondta, sajnálja, neki így kell igazítania a kocsit, de ha írásban jelzem, h ÉN akartam így, akkor mehet a dolog. Csak röhögni tudtam…és sajnálni szegény pénztárost, akik amúgy tényleg mindig kedvesek és segítenek, amit viszont nagyon élvezek 🙂
Móni, nem vesztesz időt a kétszer pakolással, mert a sor viszont gyorsabban megy le 🙂
Szerintem az lenne a jó, ha a boltok maximum az alkalmazottaik munkatempójára akarnának hatni és a vevőt nem stresszelnék a pakolási gyorsasága/lassúsága miatt. A két dolognak nem lenne szabad összefüggeni.ULA
Én mindig versenyzek a pénztárossal. és néha én győzök :D.
Pont ma voltunk Lidl-ben a férjemmel. Mivel mozgássérült vagyok, mindig együtt megyünk, ő pakol. Fura volt eleinte ez a pakolási módszer, meg a gyorsasági kényszer, de azért meg lehet szokni.És nem mondta a pénztáros, hogy “Szép napot!” 🙂 Bár ez Lidl, lehet, itt nem kell…
Mi kint élünk Németo.-ban és persze mert olcsó, mi is legtöbbször az Adiban vásárlunk. A “titok” Nils Holgerson-tól sajna semmit sem használ… Annyira gyorsan dolgoznak a pénztárnál, mintha valaki egy töltött fegyvert tartana a halántékukhoz!!! De nincs mit tenni, mert olcsók… 🙁
A Lidl-ben nem kell mondani! :)Jól van, azért nem olyan nagy baj, hogy gyorsak… Csak túlzás, na.
Ha elém tolakodnak, akkor én álkedvesen szoktam szólni, hogy véletlenül rossz helyre állt, a sor vége mögöttem van. Elég nagy mosoly mellett még nem mertek ellenkezni 😀