Hogyan lesz a hobbiból munka?

Nemrég nagyon érdekes felkérést kaptam – ilyen még nem volt: azzal kerestek meg, hogy tartsak előadást egy balatonfelvidéki kis faluban, Szentantalfán arról, hogyan lettem hobbisütő családanyából hivatásos cukrász. Az egész esemény a balatoncsicsói plébánia felújításához kapcsolódott, amely épület a tervek szerint az egész Nivegy-völgy lakosságát fogja szolgálni, amolyan új közösségi hely, a kis térség központja lesz.

Hogy mi az a Nivegy-völgy? Zánka fölött találjuk meg, öt települést foglal magába: Szentantalfát, Óbudavárt, Balatoncsicsót, Szentjakabfát, Tagyont. E települések lakóit, nyaralótulajdonosait, vagy egyszerűen, csak a térség jövője iránt érdeklődőket várták március 12-ére a szentantalfai művelődési házba, amolyan jövőtervező beszélgetésre. Ennek egyik része volt, hogyan lehetne több turistát vonzani a völgybe, milyen programokkal lehetne változatosabbá tenni a turisztikai kínálatot, s hogy az itt élők hogyan tudnák kiaknázni a nagyobb forgalomban rejlő lehetőségeket – azaz: miből tudnának pénzt csinálni. Felmerült a foltvarrás – amiről Forgács Fanni beszélt -, a szörpök, lekvárok, bonbonok készítése, amit Hoffmann Judit mutatott be (ő hozta létre Tagyon titkos kamráját), a sütikészítéssel kapcsolatban pedig engem kérdeztek.

Először mindhárman bemutatkoztunk a teljes plénum előtt, majd saját asztalt kaptunk, ahol a hozzánk érkező érdeklődőkkel beszélgettünk. A képen éppen nagyon meglepődtem, mert kérés nélkül, nagyon előzékenyen kivetítették a blogomat.

Röviden elmeséltem, hogyan lettem cukrász, amivel nem akarom untatni azokat, akik már ismerik a sztorit, akik nem, de szeretnék tudni, itt elolvashatják. Nagyon érdekes volt Fannit és Juditot is hallani, mert a történetükkel egybecsengett az, amit én is mondtam: szükség van bátorságra ahhoz, hogy az ember új vizekre evezzen – ami ebben az esetben a megélhetést jelenti -, de ha az ember úgy érzi, hogy az új tevékenységben kiteljesedhet, akkor nem szabad megijedni a váltástól. A másik pedig: esetünkben abszolút igaz az, hogy szívünket-lelkünket “beletesszük” a termékeinkbe, ami elengedhetetlen a sikerhez.

A bemutatkozás után az asztalomhoz költöztem, persze, készültem egy kis kóstolóval is. SAM_2242 Többeket érdekelt, hogyan lehet létrehozni cukrászüzemet, egyáltalán, milyen mennyiségtől érdemes – sok jó kérdést kaptam, jókat beszélgettünk.

A télapó is eljött, de csak inkognitóban.Gyurmával pedig már másodízben futottunk össze: a program előtt ugyanis a Zsóka Fogadójában ebédeltünk, ahova ő is betért.

Az említett étterem igazi gyöngyszem. Az étlap szűk, az ételek fantasztikusak. A kiszolgálás rendkívül kedves, udvarias, barátságos, figyelmes, a mosdó pedig…! Számomra egy étterem nívóját nagyon határozottan mutatja, milyen a mellékhelyisége: spóroltak-e a hellyel, a fényekkel, a bútorokkal, vagy épp ellenkezőleg, megadták a módját. Nos, nem tudom, hol láttam utoljára ilyen szép és tiszta mosdót.

Nagyon érdekes érzés kerített hatalmába, miközben beszéltem, beszélgettem: ez az, amivel igazán szívesen foglalkoznék. Kérdeztem is a férjemet, lehet, hogy a bennem lakozó exhibicionizmus így talált magának új kitörési pontot…?