Az embert megtanítja az élet erre-arra. Olyanokra, hogy a bajban derül ki, ki az igazi barát, vagy hogy ne hidd el magadról, hogy pótolhatatlan vagy, hogy nem a pénzt kell gyűjtögetni, hanem az élményeket, hogy csak attól fogadj el tanácsot, aki kompetens a problémában, meg ez is, amit a címben írtam: a szíveddel válassz.
Elmesélek egy történetet.
Nóra lányom szeptemberben felköltözött Budapestre, a tanulmányait halasztotta, dolgozni akart. Mivel kiválóan beszél angolul és franciául, továbbá nagyon szeret kisgyerekekkel foglalkozni, egy szegről-végről ismerős, ám rendkívül segítőkész valaki beajánlotta őt két angol nyelvű óvodába. El is ment mindkét helyre interjúra. Az első igazi angol gyermeknevelde volt: a gyerekek egyenruhában voltak, a hangulat kissé katonásnak tűnt. Ott azt mondták Nórinak, tulajdonképpen holnaptól jöhetne is, hétfőtől péntekig, napi 8 órában, és viszonylag jó fizetést is ajánlottak neki. Azonban megkérték, hogy ne farmerben érkezzen, amennyiben úgy dönt, hogy ott fog dolgozni: sötét nadrág és blúz az elvárás.
Nos, ezek után ment a másik helyre, egy budai magánoviba, ami egyből lenyűgözte. Tetszett neki a hangulata, családias volt, szeretetteljes, az intézmény vezetője nagyon szimpatikusnak találta Nórit, csak hát, mint mondta, nekik igazából mindössze egy beugrós segítőre van szükségük, aki péntekenként, meg esetleg ha valaki megbetegszik, hadra fogható. De nagyon szeretnék, ha Nóri őket választaná.
Na, hát ekkor hívott fel bennünket, hogy melyik mellett döntsön. Mert a józan ész az első helyet diktálja, fix fizetés, juttatások, összességében nem rossz, de a hangulat… És a másik ovi, az pont olyan, ahol ő dolgozni szeretne! Csak hát a pénz…ebben az esetben kevés lesz, mert csak egy-egy alkalomra veszik őt igénybe, és a segítségünkre fog szorulni, mert biztosan nem lesz elég a fizetés az albérletre, egyéb költségekre, és hát nem akar a terhünkre lenni.
Ilyen gyerek ez.
Nem sokat gondolkodtunk a válaszon: azt válaszd, ahol jól fogod érezni magad. A körülmények változhatnak, emberek jönnek-mennek, sokaknak lehet szüksége babysitterre, ki tudja, de olyan helyre ne menj, amitől idegenkedsz. Addig meg segítünk.
Döntött. A budai magánovit választotta.
Elkezdett alkalmanként menni pár órára. Aztán a következő hét végén az egyik óvónő eltörte a lábát (nem mi voltunk!!!) – és onnantól minden nap mennie kellett. Végül decemberben más munkahelyre ment egy másik óvónő, és a helyére felvették Nórit, kicsivel még több fizetésért, mint amit anno az első helyen ajánlottak neki. Boldog, nagyon szereti a munkahelyét, és a gyerekek is szeretik őt. Nem utolsósorban a kollégái, felettesei is megbecsülik, kedvesek vele.
Mindezzel azt akartam szemléltetni, hogy az ember végezhet számításokat, kalkulálhat, de nagyon sokszor nem a racionális döntést igazolja az élet. Mert hát, tudjátok, jól csak a szívével lát az ember.
Na persze, tiszta szívvel.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: