Mont Blanc a tányéron – amikor piros hó esik

A múltkori Mont Blanc torta megihletett, arra gondoltam hát, hogy elkészítem tányérdesszert formában is, persze különböző módosításokkal. A süti az októberi bisztró klubos vacsoránkon debütált.

Fotó: Kiss Szécsényi Anikó

Hogy mi is ez a bisztró klub, azt már többször elregéltem, sorrendben ITT, aztán ITT, végül ITT. Egy hely, ahol jókat eszünk, jókat beszélgetünk, ahol jól érezzük magunkat, és alig várjuk, hogy újra mehessünk. Ezúttal a menüsorhoz a Kreinbacher Birtok borait és pezsgőit párosítottuk, és azt kell mondanom, a legszebb tételt a desszertem kapta: Kreinbacher Brut Prestige pezsgő járt mellé.

Fotó: Kiss Szécsényi Anikó

Volt itt libamáj brulée házi kaláccsal, füstölt tokhal saláta, sütőtök gnocchi sóban sült céklával, szűzpecsenye velővel, gesztenyével és sós keksszel, és ezek után következett az én kis Mont Blanc-om. A főétel így nézett ki:

Fotó: Kiss Szécsényi Anikó

Na, de a desszertről mesélek most tulajdonképpen.

Ez az én fotóm.

Az alja ugyanaz a kakaós piskóta volt, mint a nagy tortánál, csak épp nagy tepsiben sütöttem, így kaptam egy másfél-két centi vastag piskótalapot. Azt kiszúrtam egy tíz centi átmérőjű kerek formával. A piskótára gesztenyekrémet nyomtam habzsákból,a krém úgy nézett ki, hogy 4 dl tejszínt habbá vertem 1 mascarponéval, 4 ek cukorral, és a végén belekevertem 25 dkg finom gesztenyemasszát.

A masszára 70%-os étcsokiból és 35%-os tejszínből készített ganache-t öntöttem, és megszórtam mozsárban tört rózsaborssal. Ez volt a piros hó. A tetejére habcsókot készítettem, a jól bevált receptem szerint. 60 fokon szárítottam 3 órán át, így a külseje finom roppanós, belül viszont kissé lágy maradt. Tálaláskor került mellé némi gránátalma mag, így lett teljessé az ízélmény.