1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>Meséltem már nektek Manciról, 9 hónapos csoki labradorunkról, aki éppen 7 hónapja él már velünk, végtelenül jámbor, kedves jószág. Ezért is engedtük meg neki kicsi kora óta, hogy a cukrászdában legyen, a vendégeket meg szoktuk kérdezni, nem zavarja-e őket a kutya jelenléte, de az esetek zömében azt a választ kaptuk, hogy dehogyis, nagyon szeretjük!<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2019/05/cuki1.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-17128" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2019/05/cuki1-600x450.jpg" alt="" width="600" height="450" /></a></p> <p>Így teltek a hónapok, Manci nőtt, és lassan kezdett a cukrászda emblematikus figurájává válni. Mígnem aztán egy nap a vendégkönyvünkben az alábbi bejegyzést találtam:</p> <p>"Baromi jók a sütik, de a kutya nagyon nagy csalódás. Miért kell egy vendéglátó egységben együtt ennem egy kutyával???</p> <p>Nekem is van 2 kutyám, de mindig tiszteletben tartom mások esetleges averzióját a kutyákkal szemben, így sem a Balatonban nem fürdetem, színházba sem viszem, és étterembe sem magammal.</p> <p>Ugyanis ha csak egy embert zavar, akkor már nem jó. Ennyire nem lehetek önző. Itt sem volna semmi helye a közösségi térben. Ez olyan liberális csakénlétezem és mindenkimás levanszarva mentalitás.</p> <p>Kár Móni.</p> <p>Üdvözlettel..."</p> <p>És a név - tehát nem valami névtelen panasz volt ez, hanem rendesen felvállalt vélemény. <a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2019/05/IMG_20181219_193059_758.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-17126" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2019/05/IMG_20181219_193059_758-450x600.jpg" alt="" width="450" height="600" /></a></p> <p>Szíven ütött. Először azért, mert én pont nem ilyen vagyok, mint amilyennek a vélemény szerzője leírt. A másik: vállaltan kutyabarát hely vagyunk, tehát ha a vendég hozza be a kutyáját, örömmel látjuk - feltétel, persze, hogy rendesen viselkedjen, és ne zavarjon másokat.</p> <p>Ezzel együtt megértem, hogy nem mindenki szereti beengedni a kutyát oda, ahol eszik - például apám számára elképzelhetetlen, sőt, korábban számomra is az volt -, de vajon ki dönti el, hogy kinek kell alkalmazkodnia kihez?</p> <p>A vendéglátóhely tulajdonosa, vagyis mi. <a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2019/05/cuki3.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-17130" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2019/05/cuki3-337x600.jpg" alt="" width="337" height="600" /></a></p> <p>Nyilvánvaló, hogy a kutyatartás ma már nem olyan, mint 30 évvel ezelőtt. A nagyszüleimnél például elképzelhetetlen volt, hogy a kutya belépjen a házba, és ha beteg lett, hát nem nagyon fordult elő, hogy megműtötték: vagy elpusztult, vagy meggyógyult magától, legfeljebb talán gyógyszert, azt kaphatott.</p> <p>Ma már a kutya a legtöbb gazdi számára családtag. Az ő szemükben nem beengedni a kutyát olyan, mintha a sivalkodó kisgyerekeket is kiraknánk az üzlettérből. Mert hát vannak, akiket meg ők zavarnak.</p> <p>A konklúziónk tehát: a kutyák bejöhetnek. Ezzel együtt Manci ma már nem tanyázik bent, ám ha a vendégek kérik - és sokan keresik -, akkor egy picit beengedjük. Ő pedig méltóságteljesen végigvonul, megenged néhány simogatást, majd ki is megy. Mint valami grófnő.</p> <p><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2019/05/IMG_20190129_121113_1.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-17127" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2019/05/IMG_20190129_121113_1-450x600.jpg" alt="" width="450" height="600" /></a>Őszintén érdekel: mi a véleményetek a témáról? Zavar benneteket, ha egy vendéglátóhelyen kutya is tartózkodhat (úgy, hogy jól viselkedik)?</p> <p> </p>richhttps://maimoni.cafeblog.hu/files/2019/05/cuki1-150x150.jpg150150