1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>Nem szeretek Dobos tortát készíteni. Enni sem. Nem szeretem, és kész. Az üzemben sem sütünk Dobost. Szerintem egy csomó sokkal jobb tortánk van - és itt kérek elnézést minden Dobos-fantól -, emellett sokáig nem tudtam szépen megcsinálni a tetejét. Eleinte csak összeégettem magam a karamellel, aztán nem tudtam szépen elvágni a felső lapot, repedt a Dobos-cukor pókhálósra, hozzáragadt a késhez, nyúlott (vagy nyúlt?), leragadt az asztalra, takaríthattam.</p> <p>De van egy család, akik évente 3 alkalommal nagyon szépen megkérnek, hogy készítsem el nekik. És csak azért, hogy legyen alkalmam bebizonyítani magamnak, hogy igenis, akkor is meg tudom csinálni, nekik el szoktam vállalni.</p> <p>Így történt most is.</p> <p>Viszont: a krémen változtattam, az én saját csokikrémemet tettem bele kihabosított vajjal felturbózva, és olyan finom lett, hogy azt mondtam a kollégáimnak, lehet, hogy innentől vállalnék Dobost - ami már így nem lehet Dobos, ugye, mert annak kötött a receptje. A teteje is csodásan sikerült, nem pókhálósodott, nem ragadt, mert vajaztam a kést bőven, nem ütöttem szét a tenyeremet sem a kés felső felével, mert rájöttem, hogy a fűrészes késsel szétfűrészelni azt a kemény karamellt sokkal célravezetőbb. Fel is tettem a képet az Instagramra, és igen, titokban büszke voltam magamra. <a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2017/10/dobos.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-14466" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2017/10/dobos-600x390.jpg" alt="" width="600" height="390" /></a>Az egyik nagyszülő jött érte, egy másik torta társaságában vitte a szülinapi bulira. Napokon keresztül eszembe jutott, hogy hű, de kíváncsi vagyok, hogy ízlett az a torta... Mert nagyon finom lehetett....</p> <p>Mígnem aztán most, pár hét elteltével találkoztam a szülinapos kissrác anyukájával.</p> <p>- Na, hogy ízlett a Dobos? - kérdeztem izgatottan.</p> <p>- Miért, te nem tudod, mi történt? - kérdezett vissza az anyuka.</p> <p>- Jó ég, hát mi történt??? - kérdeztem ekkor már türelmetlenül, mert fogalmam sem volt, mire gondoljak.</p> <p>- Hát tudod, a papa ment érte. Hazavitte, és amíg kinyitotta a kaput meg a bejárati ajtót, a tortát letette a kapu melletti kőre. Ekkor a szomszéd kutyája, akit előző nap hoztak el a menhelyről, kitört a kerítésen, úgy érezte, ennyi év éhezés után itt van élete nagy lehetősége, két pillanat alatt szétkapta a tortadobozt, és behabzsolta a Dobos negyedét... Gondolhatod, volt kiabálás, sírás, meg szomszéddal összeveszés.</p> <p>Mit mondjak, én is a szívemhez kaptam. Talán nem kellett volna, de elfúló hangon mégis csak kijelentettem, hogy : pedig ez volt életem eddigi legjobb Dobosa...</p> <p>És azóta is csak úgy jut eszembe, mint valami elszalasztott nagy lehetőség. Hogy abban volt valami, valami különleges, eredeti - na meg a szívem.<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2017/10/dobos2.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-14467" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2017/10/dobos2-600x384.jpg" alt="" width="600" height="384" /></a></p> <p> </p>richhttps://maimoni.cafeblog.hu/files/2017/10/dobos-150x150.jpg150150