1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>A minap az egyik közeli kisvárosban jártam, ahol van egy népszerű húsbolt. A húsboltnak van egy "reggeliző" feliratú részlege, ahol nemcsak reggelizni lehet ám, hanem a bolt nyitva tartási idejében sült kolbászt, hurkaféléket, sült csirkecombot, ilyesmiket enni. Ha ebben a városban járok, általában eszem itt egy sült kolbászt, mert elég jó, és várnom sem nagyon kell. Most is csak annyit álldogáltam, amíg a pultban kiszolgáló két néni közül az egyik - a másik a pultot töltötte - kedélyesen elbeszélgetett az előttem sorra került vevővel.<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2017/09/kolbi.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-14270" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2017/09/kolbi-600x400.jpg" alt="" width="600" height="400" /></a></p> <p>- Béla bácsi jobban van már?</p> <p>- Jobban, de most meg a vérnyomása...</p> <p>- Kati néni lába meggyógyult?</p> <p>- Nem az igazi, de hát ő sem lesz már fiatalabb...</p> <p>- És mi van az unokákkal? Most már mindegyik iskolás?</p> <p>Hozzáteszem, a kiszolgáló néni figyelme oly mértékben fordult a vevő felé, hogy a beszélgetés ideje alatt szüneteltette egyéb tevékenységét, ez esetben a kiszolgálást. Kolléganője morrant rá.</p> <p>- Közben azért szolgálj ki, nem azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk...!</p> <p>Mire a hölgy csak annyit mondott:</p> <p>- Jól van, na, de hát olyan régen találkoztunk!</p> <p>Türelmes voltam, tulajdonképpen jól is szórakoztam. Hamarosan sorra kerültem, ugyanennek a hölgynek soroltam kívánságaimat, azaz, hogy szeretnék kérni egy sült kolbászt, mustárt, uborkát, itt meg is enném, mire ő tálcára tette a holmit. Kifizettem, majd érdeklődtem, kést, villát merre találok.</p> <p>- Azt ha adunk, adunk, ha nem adunk hát nem adunk! - mondta kioktatóan, bár már közben hátra is fordult, hogy az ottani pultról adjon nekem egy pár evőeszközt. Most jött el a pillanat, hogy elkerekedett a szemem.</p> <p>- Hogy-hogy? Ha nem tetszik adni, mivel egye meg az ételt a kedves vevő?</p> <p>- Az igazából nem kell, hogy érdekeljen bennünket, ez nem étterem!</p> <p>- De hát ki van írva, hogy reggeliző...</p> <p>- Az más!</p> <p>- Akkor...mindenki hozzon magával..? - Csak rántott egyet a vállán, én pedig meghökkenten léptem odébb az egyik talponálló asztalhoz, a könyöradományba kapott késemmel-villámmal.</p> <p>- Kérsz a kolbászból? - kérdeztem éppen érkező nagyobbik lányomtól, aki eddig parkolóhelyet keresett a kocsival.</p> <p>- Aha, csak kérek evőeszközt.</p> <p>- ...biztos...?</p> <p> </p>richhttps://maimoni.cafeblog.hu/files/2017/09/kolbi-150x150.jpg150150