1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>Biztosan meséltem már, de úgyis mindig van, akinek újdonság, tehát elmondom: itthon dolgozom. Pontosabban a házunkban kialakított, abszolút külön bejáratú, és teljesen szabályosan működő cukrászüzemben gyártjuk a tortákat négy munkatársammal. Ennek ellenére van úgy, hogy a lakásba be sem teszem a lábamat reggel öt és délután öt között, mert egyszerűen annyi a munka.</p> <p>Gyötört is többször a lelkiismeret, hogy éhesen hazatérő családtagjaimnak arra a kérdésükre, hogy "mi az ebéd?", csak annyit tudtam mondani jó esetben, hogy "keressetek valamit", "süssetek tojást", rossz esetben a szememet forgattam, ami nagyjából annyit jelentett hogy "hagyjatok már békén, itt dolgozom hajnal óta, mikor főztem volna ebédet????"</p> <p>Ilyenkor aztán vacsorára próbáltam szépíteni valamit, de sokszor annyira fáradt voltam, hogy csak a boltba mentem el, és vettem valamit, amiről úgy véltem, helyettesítheti valamelyest főztömet. </p> <p>Közben az üzemben a munkatársaim  innen-onnan próbáltak ebédet rendelni maguknak, de arról én is meggyőződtem, hogy mindegyik gyenge volt. Siralmas. Rossz minőségű ételek, igaz, elég olcsón. Úgyhogy a kollégák is szendvicset ettek, és szenvedtek.</p> <p>Aztán egyszer kipattant az isteni szikra: osszuk meg a főzést, azaz ne csak engem terheljen, valaki más is vállalja el, viszont akkor már főzzön annyit, hogy mind a családnak, mind az üzemben dolgozóknak elég legyen. Így is lett. Hetente háromszor Márti főz, háromszor meg én. A menüt konszenzus alapján döntjük el, és működik. Végre, senki sem éhezik, és mindenki boldog. A múlt héten már el is határoztam, hogy bemutatom nektek egy hetünket, hát íme. </p> <p><strong>Hétfő</strong></p> <p>Zúzós hétvége után gyakorlatilag üres hűtővel indultunk. Mi legyen az ebéd? Tettem fel a klasszikus kérdést, amire általában halk sunnyogás a válasz ("nemtom", "mostnemjuteszembesemmi"), egy értékelhető javaslat érkezett: lasagna. Meg valami leves. Leves az legyen. Misnetrone jó? Jó. Az lett.  Akkor olasz hétfővel indulunk - jelentettem ki.<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/11/a8-4.jpg"><img class="aligncenter wp-image-12443 size-large" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/11/a8-4-e1480192416878-600x366.jpg" alt="a8" width="600" height="366" /></a></p> <p><strong>Kedd</strong></p> <p>Már előző héten kitűztük keddre a paradicsomos káposztát oldalassal, de a kolléganő, aki miatt kigondoltuk, vagyis, aki kifejezetten kérte, pont szabadnapos lett váratlanul. Mindegy, a káposztát megfőztük - rengeteg lett -, előirányoztuk szerdára, kedden pedig kolbászt, hurkát sütöttünk, mellé krumplipürét, párolt káposztát készítettünk, leves meg maradt előző napról. Ja, desszertnek pedig összeraktunk magunknak egy adag somlóit, mert éppen maradt annyi tészta a somlóik összerakásából, hogy kijött belőle egy a "háznak". Azért ez is szép kis ebéddé kerekedett...<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/11/a8-5.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-12452" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/11/a8-5-600x450.jpg" alt="a8" width="600" height="450" /></a></p> <p><strong>Szerda</strong></p> <p>Egyszerű volt a helyzet, már ami az ebédet illeti: a kedden megfőzött paradicsomos káposzta, amihez oldalast sütöttünk. Plusz egy kis húsleves, mert hát azt csak odatesszük, aztán magától elkészül, ugye - a lényeg az idő: sokáig, lassú tűzön.</p> <p>Amúgy a helyzet mégsem volt olyan egyszerű, lévén, hogy a dolgozói gárdából 1 fő szabadságon, 1 fő felmondott - jó, ezt tudtuk előre, Ausztriába megy a téli szezonra -, 1 fő lebetegedett, na ez volt az érvágás, maradtunk ketten, meg a tanulónk.</p> <p>Hogy mindig van valami...<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/11/a9-1.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-12453" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/11/a9-1-450x600.jpg" alt="a9" width="450" height="600" /></a></p> <p><strong>Csütörtök</strong></p> <p>Csütörtökre a tanulónk is lerobbant, hát, mit mondjak... Az ebéd ennek megfelelően egyszerűen kivitelezhető, gyors fogás lett: a tegnapi leves, rántott karfiol és brokkoli, rántott sajt rizzsel, tartárral, és a maradék párolt káposztával. Tudom, hogy meredeken hangzik, de nagyon jó! Főleg, ha a párolt káposztába keverünk egy kis majonézt...hmmm....</p> <p>Maradt egy csomó félig párolt brokkoli és karfiol, kicsit túllőttük a mennyiséget. Félretettük péntekre levesnek. A paradicsomos káposzta is várakozó álláspontra helyezkedett a hűtőben. Hát, ez van, nem mondhatom, hogy akkora nagy kedvenc.</p> <p><strong>Péntek</strong></p> <p>Péntekre muszáj volt mindenkinek meggyógyulnia, hiszen ez a legerősebb napunk. Sok tortát kellett készíteni az üzemben, ennek megfelelően mindössze fél órám volt az ebéd összehozására. Előző napról megvolt a karfiol és a brokkoli, feltettem úgy egy liternyi húslevesben, amit még előző hétről fagyasztottam le. Gyorsan feldobtam egy jó adag hagymás-szalonnás paradicsomos szószt - kevés zsíron kiolvasztottam a szalonnát, rádobtam a hagymát, megpároltam, felöntöttem passzírozott paradicsommal, kevés vizet is adtam hozzá, és jól beforraltam. Közben fűszereztem - fokhagymát, oregánót, borsot adtam hozzá -, meg persze meg is sóztam. feltettem a vizet a spagettinek, közben összeturmixoltam a brokkolit a húslében, és belemixeltem egy 20 dkg-os natúr krémsajtot is. Még arra is volt időm, hogy kenyérkockákat pirítsak a leveshez, aztán kifőztem a tésztát. Az ebéd készen volt.</p> <p>Ja, maradt az előző napi rántott cuccból, volt, aki azt választotta. A gyerekeket meg megfenyegettem, ha nem viselkednek rendesen, előveszem a maradék paradicsomos káposztát.</p> <p><strong>Szombat</strong></p> <p>Na ja, a szombat... nekem az egyik legzúzósabb napom. Ötkor kelek, és egy munkatárssal összerakjuk a kiszállítást, a nagy kört, amely Sopronig megy. A sajttortákra karamellt teszünk, a Pavlovára tejszínhabot meg gyümölcsöt, szóval, az ilyen kis tennivalókkal elmegy két óra. Utána ugrunk neki az aznapi sütésnek, és sietünk, mindenki végezni szeretne, hiszen a szombat mégis csak szombat, mentsünk meg belőle annyi órát, amennyit csak lehet. Úgyhogy amikor Zsófi délben átjött az üzembe, és nekem szegezte a kérdést, hogy "mi lesz az ebéd?",  hát, majdnem ledobtam az ékszíjat. Aztán látta, hogy rosszkor tette fel a kérdést, és kisvártatva módosított: keversz nekünk palacsintatésztát...? Kevertem. Úgyhogy, maradék leves, és palacsinta lett az ebéd.<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/11/a7-2.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-12451" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/11/a7-2-600x450.jpg" alt="a7" width="600" height="450" /></a></p> <p>A hét felfedezése: a palacsinta párolt káposztával és majonézzel töltve ZSENIÁLIS!!!</p> <p>Ui.: a paradicsomos káposzta még mindig a hűtőben van...</p> <p><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/09/dok41.pdf">Itt egy letölthető menütervező,</a> ha esetleg valakinek ötletet adtam.</p>richhttps://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/11/a7-2-150x150.jpg150150