1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>Bogyó, a kutyánk beteg lett. Élete elmúlt négy és fél évében ilyen tartósan nem tapasztaltunk nála ekkora fokú kedvetlenséget, elhúzódott mindenkitől, búsan vakarózott, úgyhogy kihívtuk az állatorvost.</p> <p><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/07/IMG_08501-e1467893297713.jpg"><img class="aligncenter wp-image-11816 size-large" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/07/IMG_08501-e1467893297713-600x397.jpg" width="600" height="397" /></a></p> <p>A dokink csúcs.</p> <p>Amint megtudtuk, általános tulajdonsága, hogy gyakorlatilag bárhol azonnal otthon érzi magát, így aztán meg sem lepődtem, második látogatása alkalmával, amikor a kis cukrászüzemembe is benézett (közvetlenül a lakás mellett helyezkedik el), keresett magának némi maradék piskótát, majd körbejárta a munkaasztalon a különböző krémeket, és mint egy minőségellenőr, a számára szimpatikusakat megkóstolgatta.</p> <p>Most is jött azonnal, hogy hívtam, megnézte a jószágot, megállapította, hogy a lábán levő seb gyulladt, és attól lázas - így kapott egy injekciót, amitől aztán jobban is lett. Kijött a doki másnap megint, leellenőrizte Bogyó állapotát, és ő is konstatálta, hogy valóban, a seb sokkal szebb, a kutya kedélyállapota sokkal jobb. Kicsit beszélgettünk még, épp kísértem ki a dokit, amikor megállapítottam, hogy a futtában levetett munkaruhám alatt a pólóm valahogy csokis lett, de egy jó nagy foltban. Na, mondom neki, olyan vagyok, mint egy malac, hát hogy nézek ki. Mire a doki:</p> <p>- Tudja, Mónikám, hogy van az a mondás; ki mivel bánik, azzal kenődik. Hát én ma történetesen marhákat oltottam. Most mit mondjak magának... inkább lettem volna csokis.</p> <p> </p>richhttps://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/07/IMG_08501-e1467893297713-150x150.jpg150150