1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>Bálint (18) fiammal mentünk ma <a href="https://maimoni.cafeblog.hu/2016/04/06/dieta-fogyas-uszas/">úszni</a>. Mert járunk továbbra is, mindenféle kezdetben megfogalmazott <a href="https://maimoni.cafeblog.hu/2016/02/22/kezdj-el-uszni/">ellenérvek dacára</a>.</p> <p>Odaértünk, átöltöztünk, találkoztunk a medencénél, azt mondja nekem Bálint:</p> <p>- Te, anyám, nincs egy felesleges törölköződ?</p> <p>- Nincs, miért, nem hoztál?</p> <p>- Nem...</p> <p>- Kérjek valakitől, hátha van nekik felesleges?</p> <p>- Ne, nem kell. Megoldom.</p> <p>Na persze, mint jó szülő, egyből körbekérdeztem az edzőket, hátha, de nem volt senkinek. Hát, mindegy, az edzés lezajlott, Bálinttal felöltözve találkozom ismét. Baktatunk a kocsi felé, közben halkan megjegyzi:</p> <p>- Anyám, csak a félreértések elkerülése érdekében mondom, ha legközelebb arra kérlek, hogy ne, akkor ne. Tizennyolc éves múltam, tudok kettesével számolni, be tudom kötni a cipőmet, mint <a href="http://www.polc.hu/sorozat/franklin_tv_konyvek">Franklin</a>, hidd el, el tudom intézni, ha valami kell.</p> [caption id="attachment_11428" align="aligncenter" width="450"]<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/04/a110.jpg"><img class="wp-image-11428 size-large" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/04/a110-450x600.jpg" alt="a1" width="450" height="600" /></a> Bizony, ez már nem így megy...:)[/caption] <p>Nos, igen: nehéz ezzel szembesülni, de eljön az idő, amikor egyre kevésbé van szükség ránk. És ezt tudomásul kell venni, a gyereket el kell engedni, hadd bontsa ki a szárnyait, mert ha mi akarunk gondoskodni róla, és fogjuk a kezünkben, akkor nem fog tudni repülni. Meg kell hagyni a szabadságát, hogy döntsön, még akkor is, ha rossz döntést hoz, mert így fogja megtanulni, hogy felelősséget vállaljon a tetteiért. A mi szülőgenerációnknak abban látom a legnagyobb hibáját, hogy annyira "túlszereti" a gyerekeit, hogy nem hagyja felnőni őket. Meggyőződésem, nem az az igazi szeretet, amikor mindig mindent megadunk nekik, és levesszük a vállaikról a terheket, hanem az, amikor hagyjuk, hogy elinduljanak a saját útjukon.</p> <p>Hát erre világított rá nekem ez a ma esti kis epizód.</p> <p>Úgyhogy elnézést kértem, és megkérdeztem, megírhatom-e itt a blogon. Megengedte.</p> <p> </p> <p> </p>rich