1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>Osztálytalálkozót szervezek.</p> <p>Úgy kezdődött az egész, hogy az utolsó <a href="https://maimoni.cafeblog.hu/2015/11/01/mont-blanc-a-tanyeron-amikor-piros-ho-esik/">bisztró klubos vacsorán</a> - mert azóta sajnos a bisztró bezárt, így most határozatlan ideig a bisztró klub sem üzemel - egyik volt osztálytársam is ott vacsorázott, és győzködni kezdett, hogy szervezzünk osztálytalálkozót. Idén lesz ugyanis 25 éve, hogy érettségiztünk. </p> [caption id="attachment_11081" align="aligncenter" width="600"]<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/02/a22.jpg"><img class="wp-image-11081 size-large" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/02/a22-600x418.jpg" alt="a2" width="600" height="418" /></a> Azért a fotósunk nem bízta a véletlenre...nehogy valaki kilógjon a képből. Így legalább senki nem reklamálhat a személyiségi jogai miatt.[/caption] <p>Belementem, ő feltett a facebookra egy kis értesítést a csoportunkba, hogy lesz osztálytalálkozó, ő meg én szervezzük, majd ezzel a lendülettel el is tűnt a projektből, mint szürke szamár a ködben. Jó, persze, ma már nem olyan nagy ügy egy osztálytalálkozó szervezése, mint régen, emlékszem, egyik kolléganőm a munkahelyen címezgette a harminc borítékot anno, ami aztán vagy jó címre ment, vagy nem, vagy válaszoltak a volt osztálytársak, vagy nem. Ehhez képest ma perceken belül lehet információt nyerni - legalábbis azoktól, akik a facebookon is jelen vannak, és azért a többség elérhető ott. Azonban néhányan kivonultak a virtuális világból, így próbálom felderíteni, ki tudhat róluk, ki értesíthetné őket. Egyikükről - nevezzük Eriknek, mert így is hívják egyébként - annyit tudtam, hogy itt lakik valahol ezen a településen, ahol én, de azért ez egy elég nagy falu, agyaltam rajta, hogy találhatnám meg.</p> <p>Pár nappal később hazafelé mentem kocsival a boltból, amikor a házunktól úgy 100 méterre, az utcánkból balra nyíló közben elmentem Erik mellett. Lefékeztem azonnal, kiugrottam a kocsiból.</p> <p>- Hű, micsoda szerencse, hogy találkozunk, osztálytalálkozó lesz február 27-én, nem tudta senki, hol laksz, hogyan lehet értesíteni. Tényleg, hol laksz?</p> <p>- Itt - mutatott a háta mögött álló házra.</p> <p>- Itt...? Én meg ott, a nagy fenyőfa pont eltakarja...</p> <p>- Hát akkor jó közel lakunk egymáshoz.</p> <p>- Ja, jó közel.</p> <p>Telefonszámot cseréltünk, visszaültem a kocsiba, és sokat gondolkodtam azon, vajon az életben hányszor fordul elő velünk, hogy keressük a megoldást, keressük, keresgéljük, közben ott volt már az orrunk előtt rég, csak kicsit nyitva kellett volna tartanunk a szemünket...</p>rich