1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>Ma bloggeri minőségemben voltam hivatalos egy helyi eseményre: Vonyarcvashegyen, a Bock Bisztró Balaton adott otthont a <a href="https://www.facebook.com/balatonigasztroterkep/">Balatoni Gasztrotérkép </a>bemutatójának, ahol a gasztrotérképen szereplő éttermek, borászatok is képviselték magukat, egészen pontosan kóstoltattak bennünket.</p> <p>Vicces, hogy mint vendéget hívtak, mégis, az egyik kiállítónál - ez pedig a <a href="https://www.facebook.com/TelikertKeszthely/?fref=ts">Télikert bisztró</a> - találkoztam a saját sütimmel. Persze, tudtam, hogy ott lesz, hiszen tőlem rendelték, de mégis, furcsa érzés volt. Próbáltam objektíven szemlélni, és nem tudtam eldönteni, hogy sikerült-e (objektívnak lennem), vagy tényleg elfogult vagyok.</p> <p>Jól néz ki a süti, na.</p> <p><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/01/a39.jpg"><img class="aligncenter wp-image-11024 size-large" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/01/a39-e1454016574165-505x600.jpg" alt="Mille flódni" width="505" height="600" /></a>Az a neve, hogy<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/2015/12/20/star-wars-csipsz-es-mille-flodni/"> mille flódni</a>, ugyanis a <a href="https://maimoni.cafeblog.hu/2014/05/06/suti-mazochistaknak-millefeuille/">mille feuille</a> és a <a href="https://maimoni.cafeblog.hu/2014/12/19/flodnitorta-avagy-van-elet-a-bejglin-tul-de-meg-milyen/">flódni</a> keresztezéséből született, a Télikert tulajdonosa, Bezerics Dani volt az ötletgazda, én pedig a megalkotó. A lapok ropogós leveles tésztából vannak, a töltelék pedig könnyű, habos almás, diós, mákos krém, valamint szilvalekvár. Kicsit tartottam tőle, hogy hasonlítani fog a divatbemutatók haute couture ruháira, amelyek ugyan jól néznek ki, de gyakorlatilag hordhatatlanok, de a félelmem alaptalannak bizonyult, a mille flódni egyre kedveltebb a vendégek körében, ezért mi, büszke szülei ma össze is álltunk egy közös képre.</p> <p><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/01/a146.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-11026" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2016/01/a146-530x600.jpg" alt="a1" width="530" height="600" /></a>Vannak néhányan, akik a munkámban inspirálnak. Akik akarják az újat, noszogatnak, <del>rugdosnak,</del> ötleteket adnak, ki így, ki úgy. És elgondolkodtam azon, hogy valójában lehet a könnyebb utat választani: lehet nemet mondani az újításra, lehet a járt úton maradni, újra és újra megsütni azt a közel száz receptet, ami már rendelkezésemre áll, amit sokszorosan kipróbáltunk, és amit hozni tudunk jó minőségben.</p> <p>De én nem ilyen vagyok. Valamiért szeretem a nehezebb utat választani, szeretek újítani, szeretem elfogadni a kihívásokat, még akkor is, ha később fogom a fejem miatta, amikor órákat töltök el azzal, hogy az a bizonyos feladat sikerüljön, hogy hát kellett ez nekem?! Hiszen menne a munka ezek nélkül is.</p> <p>Menne, igaz. Aztán beleszürkülnénk a megszokásba, unalmassá válna az egész, és ha mi megunjuk, megunják a vendégek is, az egész elveszíti az ízét, kihal belőle a szív, a lélek, a szellem.</p> <p>Hát ezért ne dőljünk be automatikusan a kisebb ellenállás felé haladás elvének! Az segíthet életben maradni - ha épp ez a cél -, de az előrehaladást nem szolgálja. Ahhoz, hogy a munkánk, tevékenységünk kitűnjön az átlagból, átlagon felülit kell hozzátenni - erőfeszítést, időt, kitartást, szívet, pénzt, mikor mit.</p> <p>Ne féljünk kifizetni az árat.</p> <p> </p> <p>Mi ez a <a href="https://maimoni.cafeblog.hu/2016/01/02/minden-napra-valami-jot/">Minden napra valami jót</a>????</p>rich