1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>Sokat gondolkodtam azon, hogy az ember ugye születik egy családba, ahova örökre tartozik, ami meghatározza az identitását, mégis, egyszer aztán házastársa lesz, akivel - jó esetben - sokkal többet él majd, mint a szüleivel. Persze, a kötelék jellege is más.</p> <p>Furcsa belegondolni, hogy már húsz éve házasok vagyunk, ezt ünnepeltük a minap gyerekeink (azaz Nóri, Bálint, Bence, Zsófi), és az épp nálunk nyaraló unokatesó, Hanna társaságában. Nagyon klassz kis ünnepség volt, a gyerekek előbb elmentek az étterembe, ahol vacsorázni szándékoztunk, díszítettek, előkészültek, és: leveleket írtak nekünk. Nagyon megható, kedves sorokat, amelyekben megköszönték, hogy ilyen jó fej szülők vagyunk... Írásba adták, úgyhogy biztos így van. A levelek oda voltak készítve az asztalra, amíg vártunk az ételre, elolvastuk őket.</p> <p><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2015/07/a115.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-9849" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2015/07/a115-600x400.jpg" alt="a1" width="600" height="400" /></a>Mivel húsz év mégiscsak húsz év, sokat gondolkodtam, milyen ajándékot is adjak az én emberemnek, akivel jóban-rosszban, meg minden, szóval, tényleg valami különlegeset szerettem volna. Eszembe jutott egy sztori, ami 19 éve esett meg velünk; Nóri épp megszületett, talán az első alkalmak egyike volt, hogy anyámra hagytuk, mi pedig elmentünk Balatonfüredre moziba. Még arra is emlékszem, hogy a Deep Impact című filmet néztük meg. Mozi előtt a Balaton-parton sétáltunk, és megszólított bennünket egy utcai rajzoló társaságból egy fickó; elmondta, hogy fiatal képzőművészek, itt rajzolnak egy hónapig Fürden, és ha gondoljuk, valamelyikük készít rólunk egy jó kis karikatúrát. Fel is vázolta az elképzelését: emberem - aki ekkor még kifejezetten sovány, ugyanakkor 193 centi magas volt - állna a Balatonban feltűrt gatyában, hangsúlyozva vékonyságát, mondjuk kiugró térdkaláccsal, jól látszó bordákkal, és a karjában tartana engem - éppen akkor is elég jó húsban voltam.</p> <p>Bár tetszett az ötlet, nem volt 3000 forintunk arra, hogy elkészíttessük a képet. Sokszor meg is emlegettük az azóta eltelt években, hogy milyen kár, és eszembe jutott, hogy most, erre a nevezetes évfordulóra megrajzoltatom a karikatúrát. A keszthelyi sétálóutcán találtam is karikatúra-rajzolót, aki - ugyan nem 3000-ért - bevállalta örömmel, főleg, miután elmeséltem neki a sztorit.</p> <p>Elérkezett a nagy nap estéje, becsempésztem az étterembe az ajándékomat, és alig vártam, hogy átadhassam. Eljött a pillanat, előhalásztam a közelembe készített papírtáskából ezt:</p> <p><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2015/07/fotó-214.jpg"><img class="aligncenter wp-image-9848 size-large" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2015/07/fotó-214-e1437339675497-448x600.jpg" alt="fotó 2(14)" width="448" height="600" /></a>Emberem közben a gyerekekkel hozatta be az ő meglepetését, majd átadta ezt:</p> <p><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2015/07/fotó-112.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-9847" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2015/07/fotó-112-600x448.jpg" alt="fotó 1(12)" width="600" height="448" /></a>Hogy finoman fogalmazzak, általános tetszést aratott a két ajándék, visítva nevettünk, talán főleg én, mert hogy ezt nem gondoltam volna. Látszik, hogy amit én kaptam, az profibb munka, férjem szerint pedig az, hogy amit ő kapott, azt nő rajzolta. Nem volt kíméletes velem...</p> <p><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2015/07/a24.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-9850" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2015/07/a24-600x400.jpg" alt="a2" width="600" height="400" /></a></p> <p>Mit is mondhatnék? Húsz év az húsz év.</p>rich