<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>A malachit és a hajóvonták</title><html>Mostanában eszembe jut egy-egy villanás a gyerekkoromból, egészen furcsa dolgok.

Az egyik a malachit; volt egy mesekönyvem, amiben sokszor emlegették a malachitet - valaki kapott valakitől, vagy találta -, és nem értettem, hogy hol vannak a malacok? Valamiféle metaforának gondoltam, hogy azt a bizonyos követ - mert az kiderült a szövegkörnyezetből, hogy ilyesmiről van szó - a malacok hitéről nevezték el, és bizony morfondíroztam azon, hogy miben is hihetnek a malacok. Nem tudom, miért jutott ez eszembe, de amikor mindezt szóvá tettem a &lt;a href=&quot;https://www.facebook.com/pages/Praktik%C3%A1k-sok-gyerekhez/119423838069210?hc_location=timeline&quot;&gt;blog Facebook-oldalán&lt;/a&gt;, bölcs ex-padtársam, Sanyi erre is tudott magyarázatot: &quot;&lt;span&gt;&lt;span class=&quot;UFICommentBody&quot;&gt;&lt;span&gt;mert gyerekkorodban mindent tudtál. (Én legalább is így voltam.) Ezért tudtad, hogy a malachit a malacok hite, akik egy malac istenségben hisznek és a malac templomba járnak, ahol a három kismalac ministrál. Ami miatt ez most az eszedbe jutott, az a jelenlegi társadalmi környezeted morális állapota. (Bár mint kő, a reménység szimbóluma, ami éltessen a jövőre nézve...)&quot;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;

[caption id=&quot;attachment_8547&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;600&quot;]&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2014/10/a758.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;wp-image-8547 size-large&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2014/10/a758-600x450.jpg&quot; alt=&quot;a75&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;450&quot; /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href=&quot;http://mrsplop.blogspot.hu/2012/11/felted-handmade-ooak-baby-piglet-angel.html&quot;&gt;Forrás&lt;/a&gt;[/caption]

A malchites könyvet a nagymamáméknál olvastam egy nyáron (ötéves koromtól tudtam, és nagyon szerettem olvasni), és talán ezért jutott eszembe az is, hogy náluk nyáron a teraszon szólt szinte egész nap egy kis táskarádió. Vagy ha nem is egész nap, de ami biztos: a Jó ebédhez szól a nóta, az Időjárás- és vízállás-jelentés, továbbá A Szabó család ment minden nap. A Jó ebédhez szól a nóta alatt ebédeltünk, ez tiszta sor, utána pedig mosogattunk a mamával, ott, a teraszon; egy nagy bádoglavórban volt az áztató mosogatószeres meleg víz, egy másikban az öblítésre való tiszta forró. Ő mosogatott, én öblítettem, aztán ketten törölgettünk, és közben szólt a vízállás-jelentés: &quot;a Duna Gönyűnél apad, máshol árad, hajóvonták találkozása tilos&quot;. Soha nem értettem, mi ez a dolog a hajóvontákkal, meg hogy miért nem találkozhatnak. Egyáltalán, maga szó, hogy &quot;hajóvonta&quot;, sem volt számomra értelmes. De elfogadtam, mint a malachitet, és vártam már, hogy mi van a Marcallal Mórichidánál, apad vagy árad, és találkozhatnak-e szegény hajóvonták. (Egyébként  a hajóvonta: a vontatóhajó és a mellékötött vagy utána akasztott úszóegységek összessége. Folyamszűkület esetén  nem férnek el egymás mellett, vagy a kis helyen a nehéz irányíthatóság miatt könnyebben fordul elő baleset - hát ezért nem találkozhattak.)

[caption id=&quot;attachment_8548&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;600&quot;]&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2014/10/a759.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;wp-image-8548 size-large&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2014/10/a759-600x399.jpg&quot; alt=&quot;a75&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;399&quot; /&gt;&lt;/a&gt; &lt;a href=&quot;http://indafoto.hu/itaka/image/17353727-c1b030ab&quot;&gt;Forrás&lt;/a&gt;[/caption]

Azon gondolkodtam, mennyire elképzelhetetlen ma már, hogy valaki végighallgasson egy vízállás-jelentést. Hiszen megszoktuk, hogy ha számunkra érdektelen műsor megy, elkapcsolunk vagy lekapcsoljuk, benyomunk egy CD-t, MP3-at, és csak olyasmit hallgatunk, ami feltételezésünk szerint érdekel. Abban az időben pedig hallgattuk, hallgatta mindenki, mert ez volt. Hozzátartozott az ebéd utáni időszakhoz, hogy elhangzik a vízállás-jelentés, és én sem kérdőjeleztem meg soha, hogy tulajdonképpen mi a túrónak hallgatjuk mi ezt, amikor semmi közünk hozzá. Gondolataimban megjelentek a hajóvonták, amint sündörögtek, hogy láthassák egymást, de a szigorú női hang kimondta, hogy a találkozásuk tilos, így szertefoszlott minden reményük.

És eltelt azóta 30 év, már csak én vagyok egyedül a képből, se mama, se ház, se táskarádió - csak az emlék, hogy a hajóvonták találkozása tilos.

Hát hogy van ez?

&nbsp;

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>