<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Öt halálos divathóbort</title><html>A divatban valami olyan elképesztő igéző erő rejtőzik, hogy az ember különböző korokon át egészségét alárendelve hódol ennek a &quot;nagyúrnak&quot;. Emlékszem gyerekkoromból, apám többször tett sommás megjegyzést arra, hogy a nők miket képesek magukra ölteni. Viccelődve jegyezte meg, &quot;ha egyszer majd az lesz a divat, hogy a nadrág a seggükön lyukas legyen, hát azt is felveszik&quot;. És aztán pár évvel később milyen őrület lett a trendi?

Nos, nem kell túl sokat visszatekintenünk az időben, hogy halálos viseleteket találjunk. Íme öt.

&lt;strong&gt;1. A fontange-frizura&lt;/strong&gt;

Marie Angélique de Scoraille de Roussille (később Fontange hercegnője) XIV. Lajos...hogy is mondjam...ágyasa volt, 17 &lt;img class=&quot;alignright&quot; alt=&quot;&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/10/Fontange31.jpg&quot; width=&quot;200&quot; height=&quot;246&quot; /&gt;évesen került a király kegyeibe, illetve hálószobájába. A legenda szerint egy alkalommal, amikor kilovagolt a királlyal, frizurája kibomlott a vágtázás közben. Marie Angelique nem jött zavarba, harisnyakötőjével - na persze, az is gyémántokkal volt kirakva - ügyesen feltornyozta a haját. A királynak ez a viselet annyira megtetszett, hogy máskor is kérte a hölgyet, alakítsa úgy a haját. Persze, ennek hatására aztán a nők körében hamar népszerűvé vált az egyre magasodó fontange (fontanzs), amely akár egy fejnyire is &quot;nőhetett&quot;.

Ebből lettek aztán komoly bajok. A hatalmas tornyos frizurák ugyanis gyakran ütköztek a gyertyás csillárokkal, és rendkívül gyorsan lángra kaptak: volt, hogy &quot;csak&quot; komoly égési sérüléseket szenvedtek viselőik, de vannak feljegyzések arról, hogy némelyek meg is haltak.

Fontange hercegnője egyébként csupán három évig &quot;tündökölt&quot;; teherbe esett, de a baba halva született. Nagyon nehezen épült fel a gyermekágyból, a király kegyeiből kiesett. Húsz évesen meghalt, némely források szerint a szülés következtében kialakult komplikációk, mások szerint tuberkulózis miatt, de az is lehet, hogy megmérgezték. A fontange hajviselet túlélte őt, minden veszélyessége ellenére 1710-ig divatban maradt.

&lt;strong&gt;2. Az ólomtartalmú smink&lt;/strong&gt;

&lt;img class=&quot;alignleft&quot; alt=&quot;&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/10/elizabeth7.jpg&quot; width=&quot;170&quot; height=&quot;168&quot; /&gt;Már a görögök is. Sőt, az egyiptomiak. De egészen az 1920-as évekig ólomalapú volt az általánosan használt smink, amit nemcsak nők, hanem bizonyos korokban a férfiak is arcukra kentek elég vastagon. Az ólom a bőrön át a véráramba került, és lassan, nagyon lassan megölte a delikvenst. A&lt;span&gt;&lt;span&gt;gykárosodást okozott, illetve fejfájást, étvágytalanságot, vérszegénységet, állandó fémes ízt a szájban, bénulást, álmatlanságot, és furcsa módon petyhüdt csuklótartást. A bőrön fekélyek keletkeztek az ólomtól, amelynek elfedésére még több sminket használtak...
&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;

&lt;span&gt;&lt;span&gt;A kozmetikai ólommérgezés első dokumentált áldozata &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span&gt;&lt;span&gt;egy ír nemesasszony volt 1760-ból, bizonyos &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span&gt;&lt;span&gt;Mar&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span&gt;&lt;span&gt;ie Gunning, &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;span&gt;&lt;span&gt;aki híres volt szépségéről, porcelánfehér bőréről. A normális gondolkozás azt diktálná, hogy ezt követően senki nem nyúlt többet az ólomtartalmú smink után, &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;de ez nem így történt. Az 1900-as évek közepéig forgalomban voltak ezek a szerek.

&lt;strong&gt;3. A merev levehető gallér&lt;/strong&gt;

Kivételesen férfidivat volt ez az őrület, a nagy, merev levehető gallér, amely főként a 19. században vált rendkívül népszerűvé.&lt;img class=&quot;alignright&quot; alt=&quot;&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/10/Grafton_starched-stiff_detachable_wing_collar5.jpg&quot; width=&quot;264&quot; height=&quot;197&quot; /&gt;

A fehér &quot;nyakörvet&quot; elöl szegeccsel rögzítették. Maga a gallér kemény anyagból készült, és ez a csendes gyilkos többnyire úgy szedte áldozatait, hogy azok vagy részegség, vagy egyszerűen csak óriási fáradtság következtében elaludtak, a merev gallér pedig elszorította a vérkeringést. Egyszer egy olyan esetet is feljegyeztek, amikor egy férfi nyakát elvágta a saját gallérja, amikor megbotlott az utcán.

&nbsp;

&lt;strong&gt;4. A krinolin&lt;/strong&gt;

A szoknya, amelyet kislány koromban annyira irigyeltem a kosztümös filmek hölgyeitől, szintén nem kevés áldozatot szedett. Fénykorában az abroncs átmérője elérte az 1,8 métert is, a hatalmas fémvázon (amely eredetileg lószőrből készült, később váltottak a jobb tartást biztosító acélra) pedig csodás atlaszselyem ruhaköltemények ékeskedtek.

Csakhogy.

[caption id=&quot;&quot; align=&quot;alignleft&quot; width=&quot;399&quot;]&lt;img alt=&quot;&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/10/1850-g-cruikshank-crinoline-parody5.png&quot; width=&quot;399&quot; height=&quot;228&quot; /&gt; Krinolin-paródia 1850-ből.[/caption]

Fennmaradtak történetek mólón sétáló hölgyekről, akiket egy hirtelen sebes szél a tengerbe lökött (a szoknyájukba jól bele tudott kapaszkodni), onnan pedig nem tudtak kijönni, megfulladtak; olyanokról, akiknek a ruhája kocsik küllőjébe akadt, sikoltozva csúsztak a kocsi után. És a tűz; a gyertya ezekre a ruhákra is nagyon veszélyes volt.

Feljegyeztek egy esetet, amely 1863 decemberében történt Santiago de Chileben, hogy egy templomban tűz ütött ki. Kitört a pánik, a krinolinos nők eltorlaszolták a kijáratot, beszorultak az ajtóba, nemcsak ők nem jutottak ki, de azok is bent rekedtek, akik nem hódoltak ennek a divatnak. Az áldozatok száma több, mint 2000 volt.

&nbsp;

&lt;strong&gt;5. A fűző&lt;/strong&gt;

A 16. században jelent meg, és terjedt el a fűző használata mind a férfiak, mind a nők körében, de népszerűsége &lt;img class=&quot;alignright&quot; alt=&quot;&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/10/ill3061.png&quot; width=&quot;292&quot; height=&quot;270&quot; /&gt;tetőpontját két évszázaddal később érte el. A derekat összeszorította, a melleket feljebb emelte - de a szoros fűzés következtében károsította a belső szerveket. A tüdő kapacitása 20 százalékkal csökkent, a szorosan fűzött nő csak mellkasba tudott lélegezni - így alakult ki az erotikusnak számító pihegő, hullámzó keblű légzés. Óriási nyomás nehezedett a bordákra, nem ritkán el is tört egy-egy, ezért is vált népszerűvé a lengőbordák műtéti úton való eltávolítása. A bordák időnként egyéb problémákat okoztak, átszúrták a májat, például. 1903-ban feljegyeztek egy olyan esetet, amikor egy nő fűzőjéből valahogy kipattant két acéldarab átszúrta a szívét.

Sokan fizettek nagy árat amiatt, hogy természetellenes elvárásnak akartak megfelelni, akár 36 (vagy még kevesebb) centis derékkal.

&nbsp;

Mielőtt pálcát törnénk e korok őrült divatjainak hódolók felett, gondoljuk csak végig, száz év múlva hogyan tekintenek ránk vissza utódaink?

Hiszen ma is sokan vannak, akik

-&lt;span&gt;&lt;span&gt; kiteszik magunkat káros UV sugárzásnak, hogy sötétebb legyen a bőrük; &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;

- &quot;utángyártott alkatrészekkel&quot;, különböző szilikon betétekkel tömik ki belülről a testüket;

&lt;span&gt;&lt;span&gt;- csontvázzá éheztetik magukat, mert azt gondolják, az a szép;&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;

- herezsugorító&lt;span&gt;&lt;span&gt; gyógyszereket szednek, hogy jó nagy izmuk nőjön.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;

&lt;span&gt;&lt;span&gt;Jobb...?&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;

&nbsp;

&nbsp;

&lt;a href=&quot;http://www.cracked.com/article_16997_6-popular-fashion-trends-that-killed-people.html&quot;&gt;Forrás&lt;/a&gt;</html><type>rich</type></oembed>