<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Egyszerű ebéd - hajdanában</title><html>Többször idéztem már egy-egy írást  Uj Idők című társasági lapból (például Stella Adorján&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/2012/04/18/zsur-es-fogyokura/&quot;&gt; Zsúr és fogyókúra című  gúnyrajzát&lt;/a&gt;), amely 1894 és 1945 között jelent meg Herczeg Ferenc szerkesztésében. Most Gyarmathy Irén írását mazsoláztam ki az 1939. február 12-i számból, amelynek címe Egyszerű ebéd - hajdanában.

&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/08/kicsi.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-large wp-image-5900&quot; alt=&quot;kicsi&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/08/kicsi-600x207.jpg&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;207&quot; /&gt;&lt;/a&gt;
&lt;blockquote&gt;&lt;i&gt;„Végy szép rózsás káposztát, egy kövér tyúkot, vagy pedig egy ludat, forrald föl zsíros, vastag szalonnával, stb…” – Nem is merem folytatni a töltöttkáposzta elkészítésének leírását, ahogy az 1700-as évek Szakáts mesterségnek könyvetskéje megszabja.&lt;/i&gt;

&lt;i&gt;„Végy hozzá…” – hangzik az előírás a hajdani háziasszony pontosan betartotta az utasításokat. Ma? A háziasszony azon töri a fejét: melyik ételből mit hagyhatna ki, hogyan ossza be a leggazdaságosabban? De nézzünk meg most egy régi „egyszerű ebédet” abból az időből, amikor a menü összeállítása még nem volt gazdasági probléma. &lt;/i&gt;

&lt;i&gt;A tornácos kúrián nagy a sürgés-forgás. Az utcára nyíló nagykaput reggel óta nem zárták be. Egymásután gördülnek a kocsik az udvarra. Van olyan vendég, aki három nap és három éjjel utazott, hogy a meghívásnak eleget tegyen. A nap legkimagaslóbb eseménye természetesen – az ebéd.&lt;/i&gt;

&lt;i&gt;A díszesen megterített asztalnál a háziasszonyé a főhely. Tőle jobbra és balra az előkelő hölgyek és urak ülnek, az asztal végén a fiatalság. A párolgó leves már tálalva várja a vendégeket.&lt;/i&gt;

&lt;i&gt;Finom, erős húsleves, melyből nem sajnálták a marha- és tyúkhúst, borsot, petrezselyemgyökeret, sáfrányt, gyömbért, sőt még rizskása is főtt benne. A leves előtt nem maradhatott el az étvágygerjesztő kupica pálinka. Második fogás a nyársonsült tehénhús, vöröshagymával tűzdelve. Közben meghányják-vetik az ország ügyeit, versengve dícsérik a háziasszony főztjét, a házigazda borait, a merészebbek egy-egy tréfát is megkockáztatnak, sorra kerülnek az elmaradhatatlan pohárköszöntők (már akkor is voltak, akik ezalatt elbóbiskoltak), miközben az általános tetszésnyilvánítás mellett behozzák a töltöttkáposztát. És hogy e nehéz étel meg ne feküdje a gyomrukat, - vagdalt disznó- és tyúkhússal töltött sülteket ettek, melyeket jól megborsozva és borral leöntve tálaltak. Sokan ezzel gyógyították gyomorbajukat, - állítólag sikerrel. Az ebéd végére maradt a mustos pecsenye, a cseh rántott, a bábafánk, gomolya, és a legfinomabb gyümölcsök. &lt;/i&gt;

&lt;i&gt;Az ebéd csekély három-négy óra hosszat tartott. Ebéd után az urak a pipatóriumba vonultak, ahol cigányszó mellett estig elpolitizáltak. &lt;/i&gt;

&lt;i&gt;Igy volt hajdanán. Ma már gyakoribb a kismenü és a – szódabikarbóna.&lt;/i&gt;&lt;/blockquote&gt;</html><type>rich</type></oembed>