<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>A lábadozó gyermek kívánsága</title><html>Bálint fiam hétfő este került kórházba, &lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/2013/08/13/nalunk-mindig-tortenik-valami/&quot;&gt;akkor műtötték&lt;/a&gt;, a keddi napot bent töltötte, és szerdán már haza is küldték. Amikor felhívott, hogy mehetünk érte, kérte, hogy egy ezres feltétlenül legyen nálunk, a könyöktámaszos mankó ennyibe kerül.

- Nem darabja ennyi? - kérdeztem, túl olcsónak találva az árat.

- Nem, anya, szettben 990.

Szóval szettben vettük meg a mankót, tényleg annyi volt. Itthon aztán a gyermek érdeklődni kezdett, mi lesz a vacsora.

- Mit szeretnél? - kérdeztem.

- Hát, anyám (így szólít engem mostanában, nemes egyszerűséggel: anyám), tudod, hogy szeretem a főztödet; lepj meg!</html><type>rich</type></oembed>